Juli, hogy érintett az, hogy te lettél a Sufni projekt egyik nyertese?
Meglepődtem, hogy megnyertem. Viszonylag tapasztalatlan vagyok, csak egy egész estés darabot rendeztem, az is egy monodráma, és amikor kihirdették az eredményt, még kész se volt, még próbáltuk az Üvegbúrát. Szóval tényleg meglepődtem.
Kiderült számodra, miért te nyerted?
Az tudom, hogy Zsámbéki Gábornak, aki viszi ezt a mentorprogramot, volt egy jó benyomása rólam, egy kurzusáról korábbról. Talán volt egy bizalom felém. Utólag azt is visszajelezték, hogy nagyon izgalmasnak találták a pályázatomat.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad?
Pont nem a legjobbkor tudtam meg. A Freeszfe évzáró bulija volt éppen. Nem is tudtam a nagy nyüzsgésben, hogy kinek mondhatom el. Vagy, hogy egyáltalán mit érzek. Szabályosan sokkot kaptam. Nem tudtam másra figyelni, elhagytam az irataimat, egész este kerestem, mint egy idióta, később félrevonultam egy üres terembe egyedül táncolni. Impulzív reakciósorozat volt.
Rögtön megérezted a felelősségét?
Igen, a nyarat már úgy szerveztem, hogy tudjak eleget pihenni, és felkészülni a próbákra. Már az előző évem is nagyon fárasztó volt, több alkotófolyamattal, le kellett állnom
Elkezdődtek próbák, úgy tudom díszletet a raktáron lévő díszletelemekből építhettétek csak.
Igen, alapvetően a Sufni nem egy profitorientált játszóhely, mert nem túl nagy. Így az ott játszott darabok költségvetése eleve kicsi. Mindemellett a kellékigényeinkre nagyon nyitottak voltak, és Balla Hanga díszlettervét a kollégák segítségével sikeresen megvalósíthatjuk.
Milyen volt az első olvasópróba?
Nagyon jó volt! Már előzőleg elolvasta Zsámbéki Gábor és Máté Gábor a szöveget, és levettek rólam egy nyomást azzal, hogy ígéretesnek vélték. A próbán, amikor először olvasták a színészek, tudtak kapcsolódni, ott nevettek, ahol kell például – ez megnyugtatott. Jó élmény volt!
Izgultál?
Nekem nagyon fontos, hogy ne izguljak, és tudjak önmagam lenni! Olyan természetességgel szeretnék jelen lenni rendezőként, mintha egy kocsmaasztalnál üldögélnénk és úgy figyelnénk egymásra. Rosszul vagyok a pózolástól. Ez, azt hiszem, eléggé jól sikerült, nyitott szívvel tudtam kezdeni.
Hol tart a próba most?
Egy hete próbálunk. Ismerkedős hét volt. Az a jó, hogy az egész csapat személyesen tud kapcsolódni a történethez. Házasság, szerelem kérdésköre, sok inspirációval a gyermekkorból. Pálos Hannának és Bányai Kelemen Barnának egykorú gyerekeik vannak, és az ehhez köthető élményeket szívesen hozzák be a próbafolyamatba. Emiatt nagyon harmonikus az egész.
Milyen profi színészekkel dolgozni?
Izgalmas számomra, hogy Hanna, Barna és a többiek mennyire önállóak és partnerek a darab megvalósításában. Átszűrik saját magukon az ötleteket, és hozzák az újabb és újabb ötleteket. Eddig még sose rendeztem így. A Médeiát úgy írtam meg, hogy a személyes élményeim mentén adaptáltam az eredeti Euripidész művet, kértem, hogy ők is hozzanak be bármit, ami érdekli őket. A színpadi szövegkönyvet tehát nem kottaként értelmezzük.
A fényképeket Horváth Máté készítette.
Balázs
