Hogy lettél te színházi zenész?
Igen, van egy ilyen bélyegem. A helyzet az, hogy azzá avanzsálódottam, pedig muzsikus volnék elsősorban – azt gondolom. Konkrétan pedig úgy lettem, hogy a Szélkiáltót meghívta a Bóbita Bábszínház Pécsett, hogy csináljon zenét egy darabhoz.
Ennyire egyszerűen?
Igen, és az nem sikerült rosszul, sőt elég jól.
Ezt azóta nem tudod lemosni magadról?
Nem is akarom, nagyon jól érzem magam ebben. Pláne, ha mellette van csak zenészi felkérésem is, mert akkor nem kell állandóan a szeretett színészek végszavára várni.
Tehát szereted csinálni?
Szeretem. Tényleg átvette a színházi zene az életemben a dominanciát. Régebben többet játszottam zenészként. Volt olyan év a „Széltolókkal”, hogy 180 koncertünk volt egy évben. Mikor megnyertük a Ki mit tud?-ot, akkor nagyon ment. Van önálló estem is Weöres Sándor verseivel – ezt egyedül csinálom, mert ezt így még meg tudják hívni ide-oda. Csináltuk egy kollegával, Gyulai Csabival, úgy színesebb, izgalmasabb több hangszerrel – de drágább is.
Akkor elmondod, mi a színházi zenész feladata?
Ha ezt meg kell határozni, akkor a mindenkori színházi darab, rendező és társulat szolgálata. A zenével megtámogatni, megerősíteni a szituációkat, akár a színpadi jellemeket. Dramaturgiai pontokon helytállni, és valahogy az egész muzsikusi jelenléttel hozzátenni a darab megvalósításához, sikeréhez.
Szolgálat elsősorban?
A színházon belül, az alkalmazott zenét készítő egyénnek meg kell tanulni azt az alázatot, hogy a zenének a dramaturgiához kell simuljon. Ezt nekem is tanulni kellett, az elején én is szólóztam. Nem csak meg kellett tanulni, de el is fogadni, hogy a muzsikusra nem fő figyelem irányul a színházban. Most már tudom, hogy a jó színházi zenész nem csak lejátssza azt a pár ütemet, hanem együtt pulzál a darabbal. Belesimul a színházi környezetbe, vagy színháznyelvi kontextusba. Ami persze nem jelenti azt, hogy fel kell adni a zenészi ambíciókat – sőt néha valóban felmagasztosul a zenei játék a darabban, és ott lehet domborítani. Nade a legtöbbször itt egy szolgálat van – és ezt nem akarom ilyen kincstári szövegnek betudni – hanem ez tényleg így működik.
Te megtanultad akkor ezt a zenei belesimulást?
Én igyekszem figyelni a színházi játékot, és ezt többször visszajelezték, hogy a színpadon lévők is figyelnek arra, hogy lekövetem-e, vagy reagálok-e szituációkra. Persze nem akarok túlzottan jelen lenni, de én csak úgy tudok zeneileg szolgálni, ha a darabbal együtt élek.
Mindenki ilyen ebben a szakmában?
Persze hogy nem, van, aki nem tudja letenni a zenészi ambícióit, ők többet szólóznak talán a kelleténél. Volt egy nagyon kedves zenész kollegám, aki tudta, hogy most 18 percig nem lesz dolga a darabbal, és addig keresztrejtvényt fejtett – igaz, akkor a zenekari árokban játszott. Amikor felkerültünk a színpadra 2000-ben, egy erős állandó zenei jelenlét kezdődött el.
Tamás, hogy alakul ki ez az intenzív, de belesimuló jelenlét? Te részt veszel a próbafolyamatban is?
Igen, és nagyon bírom.
Tehát az elejétől, az olvasópróbáktól ott vagy?
Imádom, amikor elemezzük a művet. Ha ez nem megy túlzásba. Mert olyankor azt szeretném, hogy játsszuk már, csináljuk. De nem, mert ott még van valami, az a mondat miért hangzik el, ezt hogyan támogassam a zenémmel? Ez nagyon izgalmas.
Szóval ott vagy.
Igen. Ha én vagyok a zeneszerző akkor pláne. Akkor már a próbák előtt beszélgetünk, vagy emailezünk a rendezővel. Megkapom az anyagot, már tudom, hogy mit szeretne, melyik résznél.
Ez dramaturgi feladat. Lehet ezt zenei dramaturgiának nevezni?
Lehet, erről kezdtem doktorit írni. Nem fejeztem be az igaz, de a téma szép. A zene dramaturgiai szerepe a prózai színház életében. Nagyon érdekel, hogy milyen minőségben, illetve milyen szerkesztési elv mentén, vagy viszonyban van a színház és a zene – a prózai színpadon. Nem a musicalekről és a zenés színházról beszélek, mert az másik műfaj, vannak kitűnő képviselői – én meg nem. Lehet egyszer azért összedobok belőle egy füzetet, mert tényleg érdekel.
Valóban izgalmas kérdés.
Ugye? Teljesen máshogy közelíti meg mindenki – egyéniség szerint, vagy a rendezői elvárások alapján, esetleg a színházi attitűdtől függően – hogy most dalok vannak közben, vagy aláfestő zene. Atmoszféra, amikor meglebegtetik a vihar miatt a bádoglemezt. Vagy pedig háttérzeneként van, és néha előre jön. Ami számomra a legizgalmasabb, amikor valóban dramaturgiai szerepe van a zenének. Például Mohácsi Jánosnál nagyon sokat van jelen a zene.
Mesélsz erre egy példát?
Van most az Elem című darab a Szkénében, Háy János szövege, Kerekes Éva és Kapa játszák. Én meg zenélek egyedül egy pódiumon. Bérczes Lacinak, a rendezőnek komoly koncepciója volt – már nem először dolgozunk együtt, sőt a Szigorúan ellenőrzött vonatokkal díjat is kaptunk a legjobb zene és hangzásvilág címmel. Felhívott előtte, azzal a mondattal, ami elhangzik a darabban – hallom a világot – hogy szóljon ott valami nagy és erős zene. Na ezt például négyszer átírtam, mert éreztem a súlyát. Most úgy szól, hogy feljátszottam három szólamot a házistúdiómban, és az előadáson erre játszom a negyediket. Így tud úgy hömpölyögni a zene, ahogy a darab kívánja. Ebben a darabban több idősíkon játszanak a színészek, de nem öltöznek át, így a fény és a zene váltásai jelzik a dimenziók változását. Nem akarok mindent elmesélni, mert játsszuk, amíg lehet – érdemes megnézni!
Gálos Mihály Samu fényképei
Milyen az, amikor egy ilyen darab, amit ennyire szeretsz lekerül a műsorról?
Az halál. Nehéz megválni. Nem akarom túlfogalmazni, de az egy szerelem vége.
Sándor Panka színikritikus nagyon szépen említi a Petri esteteket egy előző interjúnkban, arról muszáj pár szót mesélj!
Pál Andrissal játsszuk öt éve. Valcz Péterrel raktuk össze hárman. Az elején csak 40-45 perc volt az előadás Villányban, most 90 perc nagyjából. Bekerültek új versek, megzenésítettek is. Az nagyon… Szóval ott meztelen a lélek, közben sört osztogatunk.
A versek megzenésítését mikor kezdted el?
Gimiben már József Attila és Weöres verseket zenésítettem meg. Volt egy barokk triónk a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, amivel Arany-minősítést nyertünk a keszthelyi Helikonon ezekkel a versekkel. Első helyezettek lettünk, viszont ezzel kaptam egy elég nagy pofont is. A gimnáziumi zenetanárunk, aki szerette az eredményeket magának tulajdonítani, viszont ennek az előadásnak az elkészítésében nem vett részt – megjegyzést tett a díjunkra. Ez aztán meghatározója lett a későbbi tanári pályámnak, hogy nem szabad viselkedni tanítványokkal.
Át is eveztünk a tanári pályádra.
Jó, de még a versekhez annyit, hogy az érettségi után vonószenekarban játszottunk az ifjúsági házban, amikor a próba végén megjelent a Szélkiáltó, hogy éppen nincs csellistájuk – ki akar jönni? Én jelentkeztem, mert valóban nyitott ajtón kopogtattak. Mondtam is, hogy egy csomó megzenésítésem van –azt válaszolták: jó, jó, majd meglátjuk. Idén vagyok negyven éve a Szélkiáltó tagja.
Azért az érdekes, hogy a te karriered ezek szerint végig szövegek mellett fut.
Ha így nézzük igen. Most idős koromban egész másként látok mindent. Nem érzem, hogy minden verset meg kéne zenésíteni, jók úgy ahogy vannak. Az Arco Trió/Kvartettel elsősorban pedig hangszeres zenét játszunk. Külön is tudom.
A tanársághoz térjünk vissza.
Három egyetemet nem végeztem el, és hármat elvégeztem. Először felvettek a közlekedésmérnöki kar hajózási szakára. Kitaláltam már gimnazistaként, hogy matróz leszek. Tengerész. Egy évet elvégeztem, egy évig hajóztam a Dunán. Úgy gondoltam, a hajó tatján majd elzenélgetek a csillagos ég alatt – de aztán látszott, hogy ez nem az enyém. Aztán a magyar-ének szakos tanári diplomát már megszereztem. Általános iskolában tanítottam ének-zenét, a magyart egy év után elhagytam. Később gimnáziumban, aztán pedig Kaposváron az egyetemen.
Kaposvárról mesélj!
Két etap volt, az első Csáki Judit vezette tanszéken, majd pár év szünet után visszahívtak, már a Vidnyánszky érában. Sokáig úgy voltam, hogy zene van, és szakma van – nem voltam hajlandó beleállni ebbe a szörnyű kultúrharcba. Aztán 2020-ban a Freeszfe kapcsán álltam fel. Akkor ott éreztem, és volt is egy morális törés – hogy nekem muszáj eljönnöm, pedig mesteroktatónak neveztek ki éppen.
Inkább arról mesélj, hogy mit csináltál ott!
Nagyon bírok az ifjakkal együtt lenni. Merítek belőlük. A világlátásuk nagyon izgalmas. Úgy látszik ők is szerettek velem lenni. Ilyen légkörben nagyon jó dolgozni. Ritmusgyakorlatok, zenei tréning, aztán pedig csináltunk egy-egy vizsgaelőadást. A Mohácsi-Znamenák osztály hallgatóival készült például egy Cseh Tamás est. Ez annyira jól sikerült, hogy New York-ba mentünk vele, később pedig az Orlai Produkció is bemutatta Pesten. Kérdezték is a kollégák: -na milyen vizsgátok lesz? -Cseh Tamás. -Jó, legyen benne, de ne csak az legyen. De csak Cseh Tamás legyen – ragaszkodtam hozzá a halálának első évfordulóján. És nagyon bejött. Kértem őket, hogy szűrjék át magukon a dalokat, és magam is arranzsáltam három nótát – klassz lett, na.
Pontosan mit is tanítottál Kaposváron?
Színész zenés mesterséget és kreatív zenét tanítottam. Félévi vagy évvégi vizsgákat csináltunk. Kisebb jelenetekkel kezdtünk, ritmusokra figyeltünk, és hogy legyen egy cél a végén, mindig kitűztünk egy előadást ebből a tantárgyból, ami a vizsga is volt. Volt, hogy egyedül csináltam az osztállyal, volt, hogy az osztályvezetővel. Persze nem minden osztály erős zeneileg, volt olyan vizsga, ami nem sikerült ennyire jól. A Réthly osztállyal Sebő estet készítettünk, arra Feri is eljött, az is óriási volt, a Cserhalmi osztállyal pedig progresszív rock vizsgakoncertet toltunk.
Ez szép, mi minden lehet egy zenész a színház kapcsán. Lehet zenész, zeneszerző, vagy alkotótárs, és lehet tanár is. Tamás, már csak egy kérdés maradt, mi volt a kedvenc darabod, amiben zenészként részt vettél?
Lehet többet mondani?
Persze.
Az egyik csúcs az Elem, amit most játszunk. Ezen sokat melóztam, és erős lett. Aztán a Szigorúan ellenőrzött vonatok – Háy János dalszövegeivel, mindkettő Bérczes László rendezése. A Petri estünk a Radnótiban. Volt pár felnőtt koncert a „Szélkajabálók”-kal, amit nagyon odaraktunk – nekem az is benne van a top 5-ben. Mohácsi is – az Egyszer élünket kéne mondani, mert azt sokan ismerik, de a pécsi, az eredeti Képzelt beteget mondom. Lehet olyat is mondani, amihez csak nézőként van közöm?
Neked azt is lehet Tamás.
A Parasztopera akkor. Pintér Béla társulata, aminek Darvas Benedek a zeneszerzője. Ahogy a barokk zene és a mezőségi népzene ölelkezik – óriási.
Ennyi? Esetleg egy hatodik?
Van egy zeném, a Töviskirály című bábszínházi darab Szombathelyen. Ott kitűnő muzsikusokkal a saját zeném valósítottam meg. Itt nyilvánul meg talán az én lelkületem legjobban. Nem mindig sikerül olyanra egy zene, ami nagyon kifejez téged, és a világhoz való viszonyod – ez éppen ilyen.
Bábszínház – vissza is értünk a kiindulópontra.
Vissza. És ha visszatérünk az eredeti kérdéshez, biztos másnak más a zenészi útja a színházban. Az enyém ilyen.
Balázs
