Sok-e 108 Buddha?
Buddha és buddhizmus, akkor valóban 108 az pont jó. De lehet-e 108 jó képet készíteni? Vagy ez egy koncepció – hogy legyen 108 – és akkor mindegy, hogy milyen jó a kép?
A buddhizmus különböző ágai sok mindenben különbözhetnek, de a középút tanítását mindegyik elismeri. Tehát, ha a kiállítást innen nézzük, akkor lényegtelenné válik a szempont, hogy mind a 108 kép jó legyen. Inkább az a zen féle művészetszemlélet lép a helyébe, hogy az út a fontos, nem a kép. Nem a kép a cél, hanem hogy mi történik azzal, aki készíti a képeket. Sőt, az időt rá kell fordítani, hiába van kész esetleg a 108 kép, amíg a rá szánt idő le nem telik, azzal kell foglalkozni.
Ha érzelmileg nézem a kiállítást, nem érintett meg. Ez középút szempontjából tökéletes, nem mozdultam ki a közép állapotából.
Ha művészeti szemmel, akkor sem mozdultam ki. Volt kép, ami tetszett, látszott, hogy ott történik valami, és volt kép, ahol az az érzésem volt, hogy hiányzott még jó pár darab a 108-hoz. Összességében semleges tudtam maradni.
A kiállítást Laár András nyitotta meg. Nem ismerte sem Kováts Lajost, sem a képeit. Viszont biztos volt benne, hogy ha van egy helyen 108 Buddha, ott neki dolga van – pláne, ha hívják. Ez viszont tényleg szép.
Ha a Margit híd budai hídfője felé jártok – nézzétek meg:
Balázs
