
Oó Klára filozófia tanácsadó praxisa
Egyszer csak ott volt a hírfolyamban – zseniális. Naná, hogy kértem – beszélgessünk.

Egyszer csak ott volt a hírfolyamban – zseniális. Naná, hogy kértem – beszélgessünk.

Rabóczky Judit Rita rég túllépett az „ígéretes szobrászművész” skatulyáján: első átfogó összefoglaló kötetének megjelenésével hivatalosan is megérkezett az elismert, meghatározó alkotók közé. A hazai szobrászat élvonalában elfoglalt helyét ez a súlyos kiadvány nemcsak dokumentálja, hanem meg is pecsételi – mert lássuk be, a művészeti világban az ilyen összegző munkákon is múlik, kit hogyan pozicionál a szakma és a közönség.

A párizsi Centre Pompidou állandó gyűjteményébe kerül Mengyán András Vizuális programok I. című festménye. Az 1982-ben készült mű október elején még Budapesten látható, mielőtt végleg elhagyja Magyarországot.

Különleges belső utazásra hívja a nézőket a Karinthy Színház legújabb bemutatója, Az anyám hangja. Az egyfelvonásos kamaraopera nem könnyű szórakozást ígér – épp ellenkezőleg: mély és gondolatébresztő színházi élményt nyújt mindazoknak, akik nem ijednek meg egy, a szó szoros értelmében vett „lelki fröccstől”.

A helyes szemlélet helyes megoldásokat szül – tételezzük fel, hogy ez igaz.


Az új társulati tagok bemutatásával, Hegedűs D. Géza visszatérésével és egy Esterházy Péter- idézettel nyitotta meg 2026/27-es évadát a Vígszínház szeptember 15-én. A sajtótájékoztatón Rudolf Péter a színház igazgatója ismertette a következő évad programját, amely az új bemutatók mellett meglepetéseket is tartogatott. Az évad első premierje a 4-6 című előadás lesz ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, szeptember 26-án a nagyszínpadon.

A FÜGE és az Orlai Produkció Gergye Krisztián rendezésében állította színpadra az Alíz engedd szépen, hogy megegyelek című darabot.

Szécsény-Benczúrfalva, Nógrád megye. A táblák nem figyelmeztetnek, az útszéli jelzések sem kiabálják, hogy a kanyar után egy több mint egymilliárd forintos turisztikai fejlesztés kapui tárulnak fel. Egyetlen apró felirat jelzi csupán a létezését a faluban, amelyik a kávézót hirdeti.

Furcsa dolog ez a színház. Tényleg kell hozzá egy lelki és/vagy fizikális alkalmasság? Vajon minden gyerekben megvan a játékosság, az „alakoskodás”, a szerepjáték képessége, vagy csak néhány kiválasztott normálisban nincs? Akik majd szüleik és a rokonság örömére valami rendes és tisztességes szakmát választanak? Vagy ha eredendően ott kergetőzik mindannyiunkban ez a képesség, mikor tűnik el? És meg tud-e jelenni újra, ha? Aztán az is kérdés, hogy vajon ki és milyen mérce alapján tudja eldönteni egy-egy ilyen szorongó intro-extrovertált fiatalról, aki ilyen-olyan biztatásra, személyes ambícióból úgy dönt, hogy megpróbálja ezt egyetemi (korábban főiskolai) keretek között elsajátítani, mármint a szakmát, ha ezt ugyan annak lehet nevezni, mégolyha tisztességesnek ugye nem is nagyon?

Nyár, Balaton, napsütés, meleg – mi kell még? A pesti kékharisnya nem is reméli, hogy a magyar tenger mellett is járhat neki kultúra.

Hatalmas tárgyalóasztal mikrofonokkal a színpad közepén, oldalt rogyásig tömött büfé, szembe vele zongora, szóval majdnem minden adott, ami egy nemzetek közti párbeszédet megkönnyíthet. Szükség is van rá, mert a helyzet nem egyszerű. A görög Heléna unalmas óráiban megszökött Párizzsal, Trója hercegével, de a görögök számot tartanak rá, olyannyira, hogy ha nem szolgáltatják nekik vissza, akkor háborút indítanak. Éppen ezt a háborút szeretné Hektor, Trója hadvezére elkerülni, de ezzel a szándékával még otthon is kisebbségben van. Így kezdődik az Örkény, Trójában nem lesz háború című új bemutatója, a folytatást pedig mindannyian tudjuk, de végig reméljük, hogy párhuzamos valóságba keveredhetünk és sikerül megúszni az elkerülhetetlent.