Hatalmas tárgyalóasztal mikrofonokkal a színpad közepén, oldalt rogyásig tömött büfé, szembe vele zongora, szóval majdnem minden adott, ami egy nemzetek közti párbeszédet megkönnyíthet. Szükség is van rá, mert a helyzet nem egyszerű. A görög Heléna unalmas óráiban megszökött Párizzsal, Trója hercegével, de a görögök számot tartanak rá, olyannyira, hogy ha nem szolgáltatják nekik vissza, akkor háborút indítanak. Éppen ezt a háborút szeretné Hektor, Trója hadvezére elkerülni, de ezzel a szándékával még otthon is kisebbségben van. Így kezdődik az Örkény, Trójában nem lesz háború című új bemutatója, a folytatást pedig mindannyian tudjuk, de végig reméljük, hogy párhuzamos valóságba keveredhetünk és sikerül megúszni az elkerülhetetlent.

A Nouvelle Vague, Richard Linklater filmje dialógusba lép Godard „Breathless” című filmnyelvével. Az alkotói folyamat kezdeti bizonytalanságába, a spontán inspiráció nyugodt várakozásába kapunk betekintést. A negyedik fal áttörésével visszaránt az 1960-as évekbe, Párizs utcáira. Valóban képes újat mutatni, vagy inkább tisztelgés marad?

Ez azért nem olyan jó hír annak, aki úgy dönt, hogy megnézi az Örkény Színház pénteken bemutatott, Országkórus című előadását a Merlinben, mert abban háromszor szembesítik a nézőt Magyarország rögvalóságával a gyermekvállalás és a gyermeknemzés terén – méghozzá háromféle interpretációban.

A FUGÁ-ba szeretek csak úgy betévedni, mert valahogy mindig történik valami meglepő. Aznap este sem tudtam pontosan, mit keresek, vagy hogy egyáltalán keresek e valamit, de valamit mégis megtaláltam. Direkt
nem olvastam utána a kiállításnak, mert szeretem, ha a dolgok maguktól történnek, ha a meglepetés maga az élmény. Amikor beléptem, valami furcsa, szinte zavarba ejtő érzés fogott el. A képek nem engedtek pislogni, mintha figyelnének engem is, a gondolataim is. A képek mellé társuló verseket olvasva zavarosabbak lettek a
kérdéseim. Ekkor megszólított a képek festője, Laár Balázs.