képzőművészet

Szemtelen lányok szemlélnek nagy szemekkel – Időutazás a FUGA pincéjében
Amikor beléptem Laár Balázs képei közé a FUGA pincéjébe, elkapott egy hangulat, amit csak az ismer, aki elég sokat volt jelen a kilencvenes években a budapesti éjszakában. A sötétben hirtelen ellibbent előttem a saját fiatalkorom: a bizonytalanságaim, a görcsös biztonságkeresésem, az átmulatott éjszakáim. Minden szembejövő portré furcsa tekintetében a válaszokat kutató, egykori énem robbant elém. Ott állt, és kíméletlenül nekem szegezte a kérdéseket: na, mondd meg azonnal, sikerült? Mi van most? Mi történik velünk abban az időben, ami azóta elfolyt?

A néző felelőssége, a művész fájdalma?
Marina Abramović retrospektív az Albertina Modernben Vajon meddig bírja az emberi test? És meddig bírja a lélek, ha a szemünk előtt feszítik meg? Marina

Kovács Keve – sorozatai szembesítenek, mégis közel érzem hozzájuk magam
A kiállítás különleges pillanat, hiszen az alkotó végre találkozik a közönséggel, és kiderül, átmentek-e azok az üzenetek, amelyeket a képek hordoznak. Úgy gondolom, hogy Kevének ez remekül sikerült!

Kemény Péter a Ba’art Galériában
Kemény Pétert régóta ismerem, szeretem a szemléletét és a dolgait is – ahogy használja a fatüzes kemencét. Nem szokott kiállítani – tényleg jó, hogy Barabásék, a galéria tulajdonosai rávették erre.

Vénusz-torna
Egyszer csak nagyon szembetűnő lett, hogy Rabóczky Judit Rita megint kisebb, nagyon szerethető szobrokat készített – naná, hogy megkérdeztem: miért?



