Honnan tudja András ki a hülye, ki az okos? Érdekelt, hogyan fogja elemezni, az általam sablonnak tartott mondatot.
A könyv tartalma egy összefoglaló, ami a hátsó jegyzetben jelölve is van, hogy mennyi irodalomra, szakkönyvre támaszkodik.
Tetszik, hogy Kepes sokat hivatkozik családjára és az az érzésem támad olvasás közben, hogy ebben a könyvben saját magán, emberi fejlődésén is dolgozik, mégpedig őszintén kimondva mondatokat, leírva történeteket, amik elemzéséhez segítségül veszi a fent említett szakirodalmakat.
A könyv tartalma, sokrétűsége tovább gondolkodtatott, racionálisan.
Az embernek, mint fajnak alapja kell legyen, a tudatosság, szeretet, moralitás, elfogadás, ami mindenképpen gondolkodó agyra, okosságra utal? Ez a sok pozitív, jó dolog, aminek birtokába kerül az ember, – hisz tudja, hogy jó dolgok birtokosa, – ezekkel már nem engedheti a depressziót, az okos nem depressziós?
Persze a lélek mindig tud menekülni, ha kell akár depresszió felé, ami meg külön áll a racionalitástól…
A könyv egyik idézete, „…a jókedvű emberek sikeresebbek…”
A jókedv egyenlő a boldogsággal? A siker feltételez egyfajta okosságot, hisz igazán sikeres csak tudással, ésszel lehet valaki?
-Tehát a boldog nem minden esetben hülye?
A könyv egyfajta lexikonként is használható.
Ha elolvasnád: https://openbooks.hu/termek/a-boldog-hulye-es-az-okos-depresszios/
P.Enikő