hajnali_hármas-removebg-preview

a kultúra élmény

A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós című könyvét abszolút a címe miatt szerettem volna elolvasni.

Honnan tudja András ki a hülye, ki az okos? Érdekelt, hogyan fogja elemezni, az általam sablonnak tartott mondatot.

A könyv tartalma egy összefoglaló, ami a hátsó jegyzetben jelölve is van, hogy mennyi irodalomra, szakkönyvre támaszkodik.

Tetszik, hogy Kepes sokat hivatkozik családjára és az az érzésem támad olvasás közben, hogy ebben a könyvben saját magán, emberi fejlődésén is dolgozik, mégpedig őszintén kimondva mondatokat, leírva történeteket, amik elemzéséhez segítségül veszi a fent említett szakirodalmakat.

A könyv tartalma, sokrétűsége tovább gondolkodtatott, racionálisan.

Az embernek, mint fajnak alapja kell legyen, a tudatosság, szeretet, moralitás, elfogadás, ami mindenképpen gondolkodó agyra, okosságra utal? Ez a sok pozitív, jó dolog, aminek birtokába kerül az ember, – hisz tudja, hogy jó dolgok birtokosa, – ezekkel már nem engedheti a depressziót, az okos nem depressziós?

Persze a lélek mindig tud menekülni, ha kell akár depresszió felé, ami meg külön áll a racionalitástól…

A könyv egyik idézete, “…a jókedvű emberek sikeresebbek…”

A jókedv egyenlő a boldogsággal? A siker feltételez egyfajta okosságot, hisz igazán sikeres csak tudással, ésszel lehet valaki?

-Tehát a boldog nem minden esetben hülye?

A könyv egyfajta lexikonként is használható.

Ha elolvasnád: https://openbooks.hu/termek/a-boldog-hulye-es-az-okos-depresszios/

P.Enikő