a kultúra élmény

A kultúra örök – legalábbis van, akinek az

Legyen Köztársaság! címmel az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet tartott fesztivált a RAM-ban.

Majtényi László, az Intézet elnöke valódi kulturált úriember. Valószínűleg számára elképzelhetetlen egy ilyen rendezvény – ami alapvetően politikáról szól – kulturális kapcsolat nélkül.

Három kerekasztal beszélgetésből állt a fesztivál. A következő címekkel:

A 2019-es győzelem titkai,

Ellenzéki erődök: ellenzéki vezetésű városok polgármestereinek fóruma,

Esélyek és stratégiák 2024.

A beszélgetések között kapott helyet a kultúra. Bán Zsófia író és Parti Nagy Lajos olvasott fel, valamint Bródy János zenélt.

Számomra mindig nagy élmény, ha költők saját verseiket olvassák fel. Ezért álljon itt az a vers, amit Parti Nagy olvasott fel:

Parti Nagy Lajos: A kérdőjel háta

hát, szegény feleim szümtükkel,

szegény szuterén magyarország, egymásnak

ugrott sötét kisállam, vogymuk, vogyén,

gyüledezik immár közös medencédbe a szégyen,

ez a félelemgyanta és epeszirup,

kié mert nem hitt nekik, mégis hagyva hagyta,

kié mert hitt, s most gőggel fut e balhit után,

kivörösödve adja a nemzeti naivat,

és ordas összeesküvés-rongyokat ráz pucéron;

már csak ettől a szégyentől is

meg kéne hőkölniük,

mikor lesz elegendő, hogy kitessék?

hogy egyszer kiállsz, gondolsz

valami ittavégét, például a gyerekeidről,

akik a szemed fénye, és elcsipásodnak az orrod előtt,

s kénytelen vagy elküldeni őket óperenciába,

mielőtt seggükre ég a műszál nackónadrág,

nyakukra a közmunka kacsingató keresztje;

kiállsz tömegével, egy térre, többre, mindre,

türelmesen nem engedelmeskedsz,

bedugod mohó kulcslyukaikat rágógumival,

nem állsz se szóba többet, se kötélnek,

és te teszed őket zárójelbe;

vajon akkor e fényes, túlfújt gumipávák

meddig meresztgetik föléd a farkuk

saját csóró rendőreid fedezékében,

egy napig, húszig, mielőtt indul a magánrepülőgép

vagy a gyalogséta a damaszkuszi úton?

túl a szagtalan leeső morzsán, szolgatempón,

nehézkedési gyávaságon, előbb vagy utóbb,

noha már mindig utóbb van, el lesznek kergetődve,

s te majd tétován utálni fogod őket, kutya a vizet,

ahogy magunkat is, akik itt éltünk legyökerezve

tutálilliber, szegény és tehetős, tehetetlen;

mire unokáink leborulnak, a felzavart iszap leülepszik,

és addig? addig nincs megnyugvás?

begyújtasz pillepalackkal,

hajléktalanok összebálázott fényképeivel,

begyújtasz az itt hagyott leckekönyvekkel,

szomorú strucc, tömöd magadba

a karácsonyfát, zörögnek az égők,

jön a nemzetvezető, odaszületik neked kötelezően

repedt kályhádra, facebookodra,

viccesen fejbe rúg, hoz ajándék szotyolát,

és meg fogjuk érdemelni, pont, s tényleg lehull,

száraz kunkori dísz, a kérdőjel háta?

Balázs