András, mi volt a legjobb dolog a könyv kapcsán?
Amikor írtam a könyvet, vagy azok közül, amiket beleírtam?
Legjobb lenne mindkettő.
Volt egy nagyon jó élményem, ami az egész írás alatt volt – ez pedig Kárpáti Gáborral való együttműködés. A legeslegideálisabb író-szerkesztő együttműködés volt. Egyrészről folyamatosan bíztatott, és adta alám a lovat, hogy hogyan írjak – tehát lendítette a fantáziámat bizonyos irányokba. Amikor pedig olvasta egy-egy részét, amit írtam, azt bíztatóan kritizálta. A jó dolgokat kiemelte, ami nem volt olyan jó, azt óvatosan megkérdőjelezte. Adott eseteben alternatívát is mondott, hogy ha gondolom, akkor esetleg így jobb lenne. Minden egyes esetben igaza volt. Bármit javított, akár nyelvtani, vagy gödülékenységi szempontból – az mind precíz volt. Tényleg a legjobb együttműködés, amit el lehet képzelni, ha valaki ír, és azt egy másvalaki kívülről megnézi, és értő módon javít rajta.
Mennyi idő alatt írtad meg?
Másfél év. Tavaly nyáron keresett meg Gábor, hogy a Helikon szívesen kiadna tőlem valamit. Ez összecsengett azzal, hogy terveztem már egy szakmai önéletrajz szerűséget. Ez tetszett mindenkinek, mert ebbe sok minden bekerülhet.
És akkor nekiültél?
Pontosan Kati, a feleségem leültetett engem, és kérdezett, amit felvett egy diktafonnal. Ebből lett egy időszál, egy eseményláncolat. Ezt aztán leírta nekem, már letisztázva a szóbeli bizonytalanságoktól, és törölve belőle a rengeteg „tehát”-ot. Aztán mégse maradt szinte egy mondat sem úgy, mint ahogy azt megkaptam Katitól. Közben pedig belekerült rengeteg olyan is, amit nem is mondtam fel a diktafonra.
Sok minden van akkor benne?
Sok. A magánéletemből van kevés, csak annyi, amennyi az adott történet megértéséhez szükséges.
És mi a legkedvesebb történet, ami bekerült a könyvbe?
A kedvenc részem a Mágikus tapasztalatok fejezet. Azokba kapaszkodva erősítettem meg a világnézetemet. Erről szívesen beszélek mindig. Arról szól ez a része a könyvnek, hogy én egyértelműen hiszek a tudat elsődlegességében az anyaghoz képest. Nyilván ez azt jelenti, hogy az egyetemes tudat valóságát valóságosabbnak gondolom, mint az anyagot. Sőt, az anyag abból származik. A mágikus tapasztalataim azt mutatják, hogy bizonyos esetekben az embernek a saját tudata, vagy több embernek a tudata összefogva – képes olyan változtatást létrehozni, ami nem az anyagi törvények szerint működik. Tehát ott valami más belép – mondhatjuk azt, hogy csoda – és akkor és ott az másként történik, mint amit mindnyájan elvárnánk.
Mikor olvashatjuk ezt a részt?
Nemsokára, november 22-én lesz az első dedikálás. Amire várok szeretettel mindenkit!
Ha érdekel https://bit.ly/Laaramlas
És ha a dedikálásra is elmennél https://fb.me/e/2nKesPa3W
Balázs
