Laár Balázs és Váradi R Szabolcs vers-kép – kép-vers kiállítása a Fugában 2026. március 10-14.
elsőre fogok egy ápernégyest
No.1.
nem
ne kérd
nem fogok többet szólni
mert nem vagyok az anyád
és te sem akarhatsz a fiam lenni
és nem azért
mert rossz anyád lennék
szerintem elég jól csinálnám
de mégha hibáznék is
és miért ne hibázhatnék
akkor is biztosan nem akarnád
mégha ez kurva kényelmes is
neked
csak épp nekem már van gyerekem
akárcsak neked
ahogy anyád is van
ahogy nekem is volt
és nem
nem sírok
kurvára pont hogy nem
pont ezért nem akarhatod hogy mindig
szóljak mindenért ami zavar
és amit neked magadtól kéne tudni
ha nem akarnád hogy az anyád legyek
hogy újra és újra elmondjam
és te újra és újra megígérd
és ne esküdözz soha többet
hogy soha többet
mert mindketten tudjuk
hogy ebben az újra és újrában
pont benne van
hogy neked nem is annyira fontos
amiről elvileg
tudod hogy nekem az
mert amikor már nem mondom
akkor meg már hiába hívsz
hogy bárcsak elmondanám utoljára
azt
amit a fiad autója szervizelése közben
beszéltünk.
Kántor Anita - nem ne kérd
Török Saca - nem ne kérd
Szakács Hajnalka - nem ne kérd
Gryllus Dorka - nem ne kérd
Mészáros Sára - ma felhívtál megint
Baróczi Ódri - ma felhívtál megint
No.2.
ma felhívtál megint
ma se hallottam
akárcsak tegnap
gondoltam, hogy arról
amire tegnap kértél
én meg hogy jó akkor kitalálom
persze kitaláltam
hát visszahívtalak
akárcsak tegnap
de nem kezdtem rögtön
hisz te hívtál
de gondoltam azért pont
amiért
akárcsak tegnap
és igen de nem úgy
miközben már akkor is sejtettem
valahol hogy ma is
akárcsak tegnap
hogy a körülmények és kiszámíthatatlan
események
amik összevetve igen
akárcsak tegnap
pedig azok se mi se ma se más
akárcsak tegnap.
No.3.
mozdulatlan kuporogva várlak
a leredőnyözött júliusban
fojtott türelemmel számolom a
remegő levegőben lustán keringő
porszemeket
billegek kicsit, hallgatom
ahogy reccsen alattam a parketta
majdnem megunom amikor kapucsengő.
mezítláb rohanok le az ötödikről
ajtót nyitni – se kulcsod a kódot
Is mindig elfelejted (#501) –
de csak a kalmár néni a földszint ötből
meg a hőségtől fuldokló tacskója
a sarki közértből hazafelé
megint összekeverte a számokat (#015)
nincs kedvem a lifthez
fent visszakuporodok az ágy végéhez
folytatom a recsegtetést
kicsiholom belőle hogy hinta-palinta
ha hazaérsz megmutatom.
Szakács Hajnalka - Mozdulatlan
Grisnik Petra - Mozdulatlan
Pálos Hanna - Mozdulatlan
Csuja Fanni - Elmúlik
Baróczi Ódri - Elmúlik
Kókai Tünde - Elmúlik
No.4.
Elmúlik
Csak le kell hunyni
A tévét sleepelem
A biztonság kedvéért egy órára vagy legyen fél?
Normális körülmények között
Átlagban elég negyed óra
De hol vannak már a normális körülmények
Elvitte mind a cica
Úgyhogy most legyen mégis inkább egy óra
Talán belealszok végre ma
És nem fogom óránként újra
És újra visszakapcsolni félálomban
Elmúlik
Meg az se mindegy
Hogy melyik csatornán hagyom
Ezen percenként lelőnek valakit
Sose cserélnek tárat
Már csak az a rosszabb amikor nem lőnek
Mert akkor meg beszélnek
Bár ne tennék
Ki írja ezeket a mondatokat?
Emez se jobb
Megint a nácik
Ebben a műsorsávban ezen mindig a nácik
Ez is háború itt is háború
Elmúlik
Na talán ez
Poirot - százszor leadták már körbejár
Ismétlik unatkozóknak meg öregeknek
Azok ugyse emlékeznek hogy látták már
Legfeljebb egyre hamarabb eltalálják
Hogy az a szegény cselédlány meg a
gazdag beképzelt ficsúr
Játszottak össze az örökségért
Persze a végére mindig kiderül
Hogy a cselédlány se szegény
És a ficsúr is pont annyira nem gazdag
(de legalább beképzeltnek beképzelt)
Úgy az ötödik ismétlésre már a belga előtt tudja
Hogy mégis az a hárpia a gyilkos
Elmúlik
Inkább akkor az oroszlánok
Eléggé monoton lesz
Hogy ne figyeljek rá
És ne is azon rágódjak egész éjjel
Hogy tudom
Hogy
Elmúlik
De mikor már végre?!
Aztán felébredek
Három-húsz
Mégse sikerült beállítani
varázs serpenyő csak itt csak most csak nekem csak én
Kikapcsolom
Kikapcsolok
Csak le kell hunyni
És talán/holnapra/úgyis/minden
Elmúlik.
No.5.
Dehogy
Mondom már harmadszor kérdezed
Hogy akkor nem gáz-e szerintem tűzőgépet
Adni a karácsonyi bulin
De én közben
Ahogy mesélted azt a hosszú sztorit
A munkahelyedről
Hogy tudom az az új lány akiről
Már meséltél hogy milyen béna
Minden napra jut mostanság egy ilyen
Hol a kávéfőzőről hol meg a szoknya színéről
És hogy nem is érted hogy
Mikor egy excel táblázat is gondot okoz
Most meg ugye a tűzőgép
Hogy mindenki a tiedet használja
Amit még én vettem neked viccből mikor
Felvettek az irodába
És hogy egy hete eltűnt és ma meg előkerült
Nem fogom kitalálni hol volt
A kedvedért nem találtam ki
És ekkor észrevettem hogy az egyik szempillád
Kicsit hosszabb a többinél
És viccesen kilóg a többi közül
És ahogy beszélsz mintegy mellékesen
Mint aki csak sztorizik de persze figyeli
Minden reakcióm
Meddig feszegetheted a határaimat
Akkor mindig olyan furcsán kezdesz el pislogni
Na eddig észre se vettem
Hogy ez a pilla milyen kriksz-krakszokat rajzol
A szemed köré
Kicsit elmaradtam a történettel
Dehát úgyis tudom a végét
És nem baj ha
Jutottál el ideáig és én reflexből
Vágtam rá hogy
Persze.
Czene Zsófia - Dehogy
Bíró Kriszta - Dehogy
Ónodi Eszter - Ma már harmadszor
Mentes Júlia - Ma már harmadszor
Szakács Hajnalka - Ma már harmadszor
Pálos Hanna - Ma már harmadszor
No.6.
Ma már
Harmadszor van áramszünet
Még csak szerda van
Furcsa is ez a csend
Ez a virtuális fegyverszünet
Ami ilyenkor ráül a házra
Csak nézlek
Ahogy duzzogva matatsz a fiókokban
A gyertyák után
Hogy ezért fizeted a villanyt?!
Pedig most került fel a netre az utolsó évad
Amiben ne tudjam meg, de lesz egy akkora csavar
Mondta bent az Eszter
meg a srácok
És nemá, hogy a mikró is
még be se fejezte a popcornt1
Tudom hol vannak
De nincs kedvem szólni
bevallom
Jól esik ez a fénytelenség most
Mégha a gyertya olykor
Meg tudja adni a meghittség illúzióját
Most a fénye csak hasítana a csenden
Egy rést bántón
És az alig pislák-lángja túl harsány lenne
A hirtelen leszakadó félhomályban
Inkább hagyd – húzlak magamhoz –
És gyere ide velem szembe
Centikre az arcomtól
Lásd meg a pórusaimban a város
Mindennapi szennyét
Hogy lett itt nézd
Egy újabb kis múlandóságjelző ránc
Az orrom körül
Érzed a leheletemben az éhséget miránk?
Gyere még közelebb
Figyeld csak ahogy sejtjeim
Téged szeretnek
minden tehetetlenségben
Minden haragban és minden várakozásban
ahogy minden figyelemben
Minden szusszanásban
És minden rejtelemben is
legalább addig maradjunk így kérlek
Míg zúgva vissza nem kapcsol a mikró2
És mindent elvakítón elvágja
Ezt a fehér holló-intimitást
A ránk zuhanó fényzuhany.
egyes szövegváltozatokban:
1. és a mikró is nem csak félig kipattintva állt a kukit, bakker?!
2. hűtő
No.7.
Bent vagy
Tudom
Itt velem szuszogsz
pedig most minden zárva van
Egyre-másra jönnek az üzenetek
Hogy hova nem lehet már
Hogy meddig azt ki tudja
Mondják se ki se be
Pedig ha tudnák te
Már milyen régóta szívkaranténomba’ vagy
Neked is veszem a levegőt
mikor jó mélyre szívom időnként
csak figyelmesek látják
a periódust oly messze vannak
a mélyvételek egymástól direkt
Kérdezik is olykor hogy mit sóhajtozok
Annyit tán baj van
Pedig dehogy pont hogy –
csak időnként ki kell szellőztetni
A szívet
Kell a friss impulzus
Hogy meg ne fulladj odabent.
Laár Mira - Bent vagy
Mentes Júlia - Bent vagy
Török Saca - Bent vagy
Mikecz Estilla - Bent vagy
Grisnik Petra - Bent vagy
Potonyecz Fanni - Bent vagy
Laár Mira - nem tudom
Gryllus Dorka - nem tudom
Balázs Andrea - nem tudom
Nyári Szilvia - nem tudom
Kárász Eszter - nem tudom
No.8.
Nem tudom
Talán ha ott akkor
Felnéztél volna a
félpárkesztyűkeresésből
Akkor még elcsíped
Ahogy nézlek a túloldalról észrevétlen
Arra vágyva, hogy felnézz
Talán még meg is mutattam volna sután
Hogy ott van a nyakadban
A sáladba gyűrődve
Viccesen lógott rá hátul
A kabátodra
Mert mi lehettünk volna az
De nem lettünk
Mert vagy te voltál túlságosan is
Konok a félpárkesztyűkeresésben
Vagy én voltam eléggé gyáva hozzá
Hogy megvárjam
Hogy észrevegyél
Pedig nagyon sokáig vágytam ott
Rád szemben veled a pirosban
Mielőtt végleg eltűntem a lehetőség
Elől a sarkon túl jobbra.
No.9.
Én inkább
Úgy fogalmaznék
Hogy a szépasszonyok nyara
Haladjunk a korral
Kinyílt az ősz ollója
Kicsi résen beengedi még a napot
Hogy csak úgy áttekerjek hozzád
Nem mintha bármit is
Akarnék én tőled
Vagy te tőlem
Hiszen nem vagyunk úgy
Még csak azt kéne
Úgy maradni
De azért milyen kedves dolog ez
Az ősztől ez az olló
Meg ez a nap
Hogy így áttekerhetek hozzád csak úgy
A legszebb mosolyommal
Czene Zsófia - Én inkább
Váradi Panni Lili - Én inkább
Bach Kata - Én inkább
Megyes Melinda - Ma szakítottam
Kovács Vecei Fanni - Ma szakítottam
No.10.
Ma szakítottam.
Nem volt kedvem se felhívni
Se találkozni vele
Hogy aztán egy közepes cappuccino mellett
Hablatyoljon a seveledről meg hogy
Senki úgy még soha őt
Miközben én meg a mellettünk levő asztalnál ülő pár
szemben ülő pasijával flörtölök persze
Ehhez se volt kedvem
Már nem is titkolom
Hogy unom úgy veszem elő
A telefonomat és nézek utána az időnek
Tüntetőleg
Miközben észreveszem
Hogy a másik asztal másik lánya hátán
Épp landol egy harlekin katica
Büdös dögök gondolom
Mindig összemászkálják a ruháimat a szekrényben
Csak tudnám honnan keverednek be
Milyen résen
Át is nyúlok az asztalon keresztül rajta
Lepöccintem a hátáról a lánynak
Aki hátrafordul szemében csodálkozással
Bocs mondom csak ezek a kurva katicák
Aztán elszégyellem magam
Nem is tudom melyiktől inkább
A kurva vagy a katicák
Sose beszélek így idegenek előtt
Mégiscsak inkább legyen
De legalább a kávét ne közepest
Most én választok helyet
Előbb azért még átállítom a kapcsolati állapotomat
Talányosra
Hogy ne legyen lehetőségem megfutamodni.
No.11.
most lelógatom egy kicsit
a lábam az ágyról
kíváncsi vagyok ma is ugyanúgy leér-e
mint tegnap meg azelőtt
vagy esetleg a bal most így reggelre
rövidebben pöccenti a földet
pipiskedve kell leszállnom
róla talán
és kicsinyt szinkópában haladni tovább
míg elérek a wc-re
a reggeli pisit elintézni
mégiscsak emberibb mint egyszerűen
varázsütésre ott teremni.
Grisnik Petra - most lelógatom
Kemény Zsófi - Azt mondtad
No.12.
Azt mondtad ma
Hogy te már megbocsájtottál
Így nekem is elég nehéz lesz ezek
Után haragudnom
Elvettél valamit ami hozzám nőtt
Mára
Együtt éltünk jött velem a közértbe is
Meg presszóba is elkísért
Ha olykor betévedtem oda
Minden sor közt látni véltelek megbújni
Tudtam hogy igaza van
Ezt kell érezni mindenközben
Most meg itt állok nélküle
De nincs mese
Megbocsájtottál
És a te haragod sokkal előrébb való volt
Úgyhogy itt az idő nélküle lennem
Nekem is.
No.13.
Ha úgy van
csak ébredj meg nézz rám
lehet hogy csak a tarkóm lesz épp
ott
vagy végignézheted a szemhéjamon ahogy
keresztül menekülöm akkor pont
mondjuk berlin lángoló utcáit
és próbálom visszanyerni az egyensúlyom
mikor egy ismeretlen kéz beránt a kapualjba
Egy centikre elrobogó tömöttre rakott
majd’ felboruló billegő teherautó elől
platóján riadtszemű
koszlott csukaszürke kabátos suhancokkal
simításodra csitul a ránc a homlokon
és a szuszogás zaklatottságából
neked egyenesedik harmóniává –
vissza alhatsz
ennyi volt csak.
Szalontay Tünde - Ha úgy van
Dobra Mara - Ha úgy van
Nyári Szilvia - Volt olyan
No.14.
Volt olyan
hogy a szépen kiterített dupla lepedőre
úgy ahogy voltunk csepegő-vizesen
dőltünk megszáradni
amíg a nap tíz percnyi időt hagyott
mielőtt visszakergetett újra
a hullámzó vízbe
csak böngésztük a mintául rányomott
londoni metrótérkép részletet
hogy hogy fogunk a honnan a hová
a lehető legtöbb átszállással eljutni
hogy minél többet legyünk együtt
amíg a felszínre érve
egyszer csak megint
elválnak majd egy időre útjaink.
No.15.
Már úgy kifeszítenék egy pányvát
Hogy egy kicsit
Lehessen elengedett kézzel
Bekötés nélkül csak úgy szabadon
Lengeni egyet a trapézon
Még azt a feszülős rucit
Se bánnám egye kutya
Magamra rántom ha az kell
Hogy bejöjjenek nézni
Bár azt hiszem
Ezt az egész himbálózást végül is
Önmagamért csinálnám
Csak lógnék egy kicsit
A magam örömére
Hogy legyen végül erőm
Meg kedvem is persze újra kinyúlni
A felém szemből ritmikusan belóg
Kezek felé
Mészáros Sára - Már úgy kifeszítenék
Kántor Anita - Már úgy kifeszítenék
Bach Kata - Már úgy kifeszítenék
Potonyecz Fanni - Már úgy kifeszítenék
Mikecz Estilla - Hát jó
Balázs Andrea - Hát jó
Potonyecz Fanni - Hát jó
Sárközi-Nagy Ilona - Hát jó
No.16.
Hát jó
Most fogjunk mindketten
Egy krétát
És csukott szemmel rajzoljunk az aszfaltra
Egy jó nagy kört
Így ni
Na látod ezt a metszetet
ezt a közös halmazt itt?
Ezekben lesznek azok a limlomok
Amiket egyszerre hasítottunk ki
Magunkból és egymásból.
Ha elbizonytalanodsz
Csak gyere ide vissza
Itt biztosan ott az a kacat
Amire épp szükséged lesz akkor
No.17.
Már pakolnak
a székek többnyire az asztalon
kurvára utálnak minket hogy még mindig itt
miért nem húztok már haza
a francba
nem volt elég
de mi csak rendületlenül
ott zúg közöttünk tovább
mintha még mindig
pedig már rég összepakolt a dj is
utolsó kör lestandolás tova
aztán ahogy arcunk összeér
amikor kinézünk a félrerántott függöny felé
amin épp csak hogy bevillan a felkelő nap fénye
az a szeletnyi
egyszerre kérdeznénk egymástól
(de nem hisz minek)
mondd ugye
mersz most már engem is szeretni?
Nyári Szilvia - Már pakolnak
Kolonits Klára - Most ledőlök
Török Saca - Most ledőlök
Bach Kata - Most ledőlök
Swim Swim Naked - hol vagy?
(Most ledőlök)
No.18.
Most ledőlök szépen ide
Melléd
Szemhunyásra
Nézlek kicsit amíg nézel
Aztán már csak szemhéjaink látnak
Rá egymásra
Míg mi alattuk tovább vagyunk
Egymás-magunknak otthon.
No.19.
Figyelj csak nézd
ezt a párás foltot itt ezen az ablakon
most vettem észre csak ahogy kinéztem
a vonatablakon
hogy elüssem valahogy az időt amíg oda nem érek
a suhanó fák közt gombászó emberek
klasszikus legelésző tehéncsorda
utazógiccs
amikor le akartam törölni vettem észre az orrnyomot
egy orrhegy pötty a lehelet felső peremén
azt hittem az enyém tőlem van
de nem ez itt egy manóorr
pont hogy nem hűlt helye
körbe néztem hogy a francba került ez ide
és akkor eszembe jutott hogy
láttam már ilyet
nem is egyet
a Barta cukrászda tükrén is
egyszer-ottvoltamkor
ahogy bele néztem
letörölni a krémest a szám széléről
(sose fogok megtanulni rendesen enni)
vagy itt-ott várakozások közben ablakokon
tükrökön üvegasztalok pultok tetején
egyet még otthon is az ajtón
kívülről befelé épp tegnap
de a monitoron a folt is ilyen
a szervízes is tanácstalan tárta szét a kezét
mielőtt megírta a számlát
áfás vagy nyugta is jó lesz?
Szóval itt van ni
Ez még friss.
Ne szállj le nélkülem. Jövök. Én is oda megyek.
Czene Zsófia - Figyelj csak
Nyári Szilvia - Figyelj csak
Balla Eszter - Figyelj csak
Kemény Zsófi - Szó követ szót
Swim Swim Naked - Szó követ szót
No.20.
Szó követ szót
Egymásba lógnak kerülgetik egymást
Pajkosan
Hangtalan követi még
az állítmányt a két alany hogy egyszer majd
Hangosan -
hogy tessék, lássék itt vagyunk
leírva készen
magunkból font mondatunk
No.21.
Felültem rá.
Megváltottam a jegyet.
Pedig se kedvem nem volt
Se sok jót nem néztem ki a kerekeiből
Se a rozsdás foszladozott kocsitestre ráfestett friss
Festékből
foltos is lett a kabátom ahogy felszállás közben
nekidőltem
Mintha sose lett volna még
Vonat ami elindul innen oda
Ahová el se érünk
Mert annál sokkal hamarabb leszállunk róla
Minthogy odaérjen akárcsak a következő
állomásra
Inkább kifizetem a büntetést a picsába
De hol a vészfék te Jóisten...
Most is a kupé tele rossz szagokkal
Izzadtság vizslató szemek hányinger
Te akartad bakker viseld
Mire kimegyek a peronra elindulok a végéhez
A wc-ből kiáradó bűz keveredik
Az oldószer szagával
De megyek felé rendületlenül
És akkor ahogy befordul a kanyarba a vonat
Meglátom
Egyszerre érünk a leplombált kapaszkodóhoz
Kezünk épphogy csak össze
Pofákat vágunk egymásnak
aztán röhögve belecsimpaszkodunk
a tenyerünkön piros foltot hagyó
Fogantyúba
Dacolva a büntetést felénk bőszen
Lobogtató kalauzzal.
Csuja Fanni - Az ölelés fontosságáról
Grisnik Petra - Az ölelés fontosságáról
No.22.
Az ölelés fontosságáról
már egy hete is volt tán
de itt vagy most is velem
mostam már kétszer is azóta
de a pólóm ami rajtam volt
itt van épp a kezemben
te lettél tőle az öleléstől
nem hordom csak úgy van a széken
néha-olykor beleszaglok
mint most is
hogy amíg el nem illan molekuláról molekulára
itt legyél te is
hogy hazudik az elme
de hát ez csak öblítő hallom amint mondod
hangsúly-gesztikuláció
igaz tényleg az csakhogy ott bújsz meg alatta
te magad épp csak egy szippanatnyit
de pont attól lesz végül az egész a te
test-kvintesszenciád
na jó nem bánom legyintesz
megengedem
és kilépsz a hunyorgató kánikulába.
No.23.
Megint tisztogatni kellett
mert megteltem újra
látom hogy ennyi és ne tovább
többnyire fotók
mert ugye mióta nem filmre
vetül a fény
azóta eszem nélkül exponálok
magam is
és ráadásul még annak az izgalma is oda
hogy vajon sikerült-e elkapni
a pillanatot a tovaröppenése
előtti utolsó századmásodpercben
és bűvös harminchat
vagy a kistestvér huszonnégy
kockányi türelem kelljen kivárni
az idő papírra folyt lehetnyiségét
van itt minden
mára már elfeledett
csoportképek szamárfüleket
mutogató ujjakkal
fröccsben felfelé mászó buborék-nyarak
apró közelik hol bogarakra csigákra
hol szépelgő hazugságokra
giccshatáros megrészegülésekre
naplementében elsutyorgott szeretlekek
a viszontszeretés vágyának enyhe sós ízével a szájban
egy veszekedéstől ripityomra landolt
bögre törmelék
ami aztán fül nélkül még évekig
valahogy része maradt a reggeli
rituáléknak
akkor fontosnak gondoltsága mentette
át a konyhakőről vissza a szekrénybe
gondosan de mégiscsak összeragasztva
mindenkinek van az életében
legalább egy ilyen bögre
alj nélkül maradt csésze
csorba zománccal a peremén
évek halmai képekben
egyre nehezebb rávenni magam
egyenként átnézni
pedig igazad van tényleg egyszerűbb volna
az egész állományt kijelölni
és lecsupaszítani magam az eredetig
vagy
fogni mindent és mások okulására
válogatás nélkül feltölteni a fortepanra.
Bach Kata - Megint tisztogatni
Potonyecz Fanni - Megint tisztogatni
Váradi Emma - Kakukktojás
Bach Kata - Kakukktojás
No.24.
Kakukktojás
(kis magyar nyelvtan)
a. elfeledtél
b. otthagytalak
c. ottfeledtél
d. elhagytalak
No.25.
Májusi idill
ülünk egymással szemben az erkélyen
mint egy vonatkupéban
kiváltságosan csak mi ketten
ráadásul még abban az időben mintha
amikor még lehetett cigizni
de persze hogy nem mert ez most van
most történik
velem szemben lassan éred el
az üzemi hőfokot jó látni ahogy átadod
magad a lassú eszmélésnek
felhúzott lábakkal a gomolygó füstben
hunyorogva
a tárva-nyitva ablakon beomló
verőfénytől amit visszaver a szembeház szemben
hasonló erkélyekkel
olyan mintha az elsuhanó táj megállt volna
nekünk és miattunk egy pillanatra
ahogy ülünk szemben egymással
mint két képzeletbeli barát akik épp
képzelik egymást
miközben persze hogy tényleg minden áll
hiszen egy házban vagyunk szembeházzal szemben
hasonló erkélyekkel
csak a nap
ahogy benéz hogy új felszállók menetjegyét
de mi csak legyintünk hogy itt ülünk már egy ideje
és különben is a következő állomáson leszállunk
mondjuk
és amíg meg nem jön a csatlakozás addig
a restiben tolunk egy tonikot.
Swim Swim Naked - május (Májusi idill)
Váradi R Szabolcs - elsőre fogok
Znamenák István - elsőre fogok
Mészáros Béla - elsőre fogok
Rajkai Zoltán - elsőre fogok
Bezerédi Zoltán - elsőre fogok
Pásztor Dániel - elsőre fogok
No.26.
elsőre fogok egy ápernégyest
mint annak idején esterházy
magam is tiszteletből csak nem úgy
és nem azért mint egykor ő
aztán minden évből amit eddig itt
amire emlékszem csak egy szót írok a papírra
ha több jut eszembe akkor többet
de egyet legalább
ha a lap aljára érnék idő előtt akkor
meg akárcsak ő én is ráírok a már leírt sorra
mondhatnánk hogy lopás ez
nincs benne semmi eredetiség de hát
nem is tervem eredetinek lenni
meghát azt beszélik falun hogy jótól lopni
nem szégyen
szóval telefirkálom szavakkal emlékekkel
aztán ha kész akkor hajtogatok belőle
magamnak egy hajót
nincs benne semmi romantikus vagy szépelgés
egész egyszerűen csak ezt tudok hajtogatni
na jó még repülőt is majd ha odaérek eldöntöm
mi lesz belőle
akkor aztán fogom és leteszem a lábad elé
mert te is benne leszel mindenképp
hogy tégy vele amit akarsz
nekem többé már nem lesz vele dolgom
lehet választani egy nagy zuhét akár
özönvízszerűt
amitől itt-ott elfolynak betűk-szavak
aztán egy félrebillenés után felkapja egy alásurranó
áramlat
hogy elvigye valahová máshová
ahol majd lehet hogy megint beakad ottani ágak közé
vagy megfeneklik egy következő vízözönig
ha addig el nem bontja a nap
meg az arra járó tücskök-bogarak
vagy ha repülő lesz
felkapja egy nagyobb szél és bekeveri
a már amúgy is hordozott levelek-porok-újságpapír foszlányok
közé
aztán leteszi valahol lehet hogy csak a kert végében
vagy fel is veheted akár és összegyűrve kihajíthatod olvasatlanul
ha így lesz csak annyit hogy a szelektívbe
tán azért lesz rajta egy-két újra-hasznosítható szó
de a lényeg hogy mindegy is melyik lesz
én már azt úgyse fogom látni.
No.27.
most jó lett.
idővé vált a táv
a centik, kilométerek percekké és másodpercekké
folytak át
egy kozmikus mértékegységrendszerben -
így lett térből múlt
és a köztünk feszülő légköbméterekből
pára, semmi köd.
Barcza Ági és Barcza Gergő - most jó lett
No.28.
Szívem helyén piros függő
Vágyrajáró csüggelék
Másik gömbbel összekoccan
Hártya-üveg törmelék
Néha csillagot szór, néha ég
Dibben-dübben melleden
Februárban elcsomagolsz
Jövőre is függenem
No.29.
árnyék a fény szívedre halk csóka-sóhaj ül
hangya háton tűnt idő a morzsa
ázott ruhán legbelül csupasz test a torzsa
pocsolyát hagy maga után az eső csak örökül
Dobra Mara - árnyék
Baróczi Ódri - Volt egy év
Nyári Szilvia - Volt egy év
Kovács Vecei Fanni - Volt egy év
No.30.
Volt egy év.
Emlékszem tombolt a kánikula
A város remegett az aszfaltról felszálló fullasztó hőtől
Még az se segített hogy néha-néha puszta jószándékból el-elbillegett egy-egy locsolókocsi
Ahogy elhaladt szinte azonnal felszáradt a víz
Csak gőzölgő betont hagyott maga után
Amitől csak még elviselhetetlenebb lett a nyár
Ami pedig már amúgy se volt könnyű
Minden lélegzet fájt
A melegtől meg tőled
Felejteni szerettem volna nagyon
De még minden sejtem át volt itatva tőled-veled
És én is hiába locsoltam magam vagy álltam
A zuhany alá
Ami épp elpárolgott belőlem belőled
Csak még jobban perzselt a fullasztó hőségben
Évekig vártam, hogy kopjon a képed bennem
Aztán egyszercsak leszakadt az ég
(És napokra tócsákat dobott az utakra
Nem győztük kerülgetni őket)
Ami lassan kimosta a színeket is az emlékedből
Csak a kontúr maradt meg
Ahogy a foszlányos emléke annak a nyárnak
Mostanra már tiszta lett a vászon -
Ideje festeni egy új emléket nekem.
No.31.
Volt az a kedd délután
Valahogy úgy alakult
Hogy mindketten szabaddá tudtuk tenni magunkat
És most először nem kellett hónapokkal előre eltervezni semmit
Te hívtál
Hogy volna ez a kedd
Ez a délután
És én örömmel mondtam igent
Kicsit fáradt volt a hangod
De hát ilyenkor novemberben ez nem volt
Semennyire különös
Míg beszéltünk anyám hívott
Hogy mit főzzön ha megyünk
Vasárnap hozzájuk
Mert épp a piacon van
És gyönyörű pucolt libát vett irma nénitől
Gondolta ő ludaskását csinálna
Nem tudom mit csináltál te ez idő alatt amíg
Várakoztattalak
Én kicsit türelmetlen voltam anyámmal
Jó lesz mondtam csak hogy
Végre újra beszélhessünk
Aztán a moszkván találkoztunk
A normafához akartál kimenni
A nap a novemberség ellenére
Kigombolta rajtunk a kabátot
Ahogy álltunk a metróperonon mikor találkoztunk
A huzat belekócolt a hajadba
Ahogy zavartan rám mosolyogtál annyi év után
A normafára végül nem mentünk el
A városmajorba sétáltunk egész tízig
És a ludaskásából se lett végül semmi
Anyám még csütörtökön elment
És én nem tudom miért
De ha fel kell idéznem őt
A türelmetlenségem jut eszembe
És te ott a metróhuzatban
A hajaddal babráló földalatti széllel.
Ónodi Eszter - Volt az a kedd délután
Mentes Júlia - Volt az a kedd délután
Baróczi Ódri - Volt az a kedd délután
Swim Swim Naked - A Moszkván
(Volt az a kedd délután)
Nyári Szilvia - Volt az a kedd délután
Bíró Kriszta - Emlékszel
No.32.
Emlékszel
Mikor azon a nyáron lehorzsoltad
A térded?
Nekem meg a karom lett
Plezúros ugyanakkor
Fára másztunk te értél fel
Előbb majdnem
És ahogy egyszerre nyúltunk az ág
Végében himbálódzó cseresznye után
Valahogy megcsúszott a lábam
És te utánam kaptál
Ahogy megbillentem
Na akkor történt
Kicsit fájt
Nekem is
Ahogy szép lassan kiserkent a vér
Azt mondtad sebaj
Katonadolog utánoztad anyám hangját
Jót röhögtünk
Aztán szerződtünk alkar a térdhez
Vérrel a vérhez
A cseresznye persze meg nem lepottyant közbe
hagytuk is a fenébe.
No.33.
Voltam egyszer szél
Bugyilengető
Esőben szétfolyó smink
Mellemre tapadó blúz alatt
Reszkető fogvacogás
Sötét szobában bikini pánt
vakítófehér hűlt helye
lecsorgó meggypiros
dinnyelé
hagytam nyomot nyári apartmanok
lepedő sóhajos légterében
vizes talpnyom csigahéjas homokparttól
csikorgó utcakövön
avarszagú tűzrakás után maradt hamu
parázs pislákolás
aztán szél lettem megint
akkor egyszer
és felkaptam amit értem
vittem beleszagolni
a száradó bugyik életadó lengedezésébe.
Kolonits Klára - Voltam egyszer
Kántor Anita - Úgy szeretnék
Török Saca - Úgy szeretnék
Váradi Panni Lili - Úgy szeretnék
Kókai Tünde - Úgy szeretnék
Grisnik Petra - Úgy szeretnék
Nyári Szilvia - Úgy szeretnék
No.34.
Úgy szeretnék olyan helyen
Ahol bármi lehetek ami lenni akarok
Még ha rossz is vagyok éppen
Hogy hibáim nem válnak bűneimmé
Ahogy a bűnök se lesznek egyszerűen csak hibák
De tehetem azt ahol éppen vagyok
Botladozva orra bukva
Valakinek idegesítően
Másnak túlontúl irritálóan
Megint másnak épp hogy felemelően
Neki példásan
Pedig semmit nem teszek másképp
Ki ennek lát ki annak
De lehetek
Tehetem azt ami épp foglalkoztat
Ordítva csendben toporzékolva
Egyedül veled vagy teljesen másokkal
És senki nem fogja számon kérni –
Úgy szeretnék egyszerűen élni
No.35.
szerda van. kint köd.
mentők húznak el, szirénázva.
hangjuk egymást kergetik, mintha versenyeznének
hogy ki ér oda előbb
melyikőjüknek fontosabb célba érni.
valaki még utoljára fűkaszál - elteszi a kertet télire.
jótékonyan sziszeg az oxigén a falból a csendben.
túlélésre játszunk mindannyian.
Kemény Zsófi - Szerda van
Réti Iringó - Szerda van
Sodró Eliza - Sürgősen
No.36.
Sürgősen kellett a kép
Csak pár óránk volt
Apám ismerőse szólt
Hogy azonnal ellenőrizzük az útleveleket
Mert csak órák kérdése
Míg lezárják a határt
Mindenkinek volt
Csak nekem nem
Mert nem csináltattuk meg
A régit ami még akkor járt le
Amikor még voltak határok
De minek kidobni sok ezret
Mikor személyivel is lehet menni
Mert hát úgyse megyünk oda
Ahová útlevél kell
Hát most megint kell
Hogy újra lettek
Mármint határok
Attól hogy le akarják zárni
Eddig is volt persze
De korántsem úgy mint apámék idejében -
Minden csak akkor válik láthatóvá
Amikor épp el akarják venni
Vagy amikor feltűnik a hiánya
Azzal hogy felhívják rá a figyelmünket
Azok akik széles mellénnyel prédikálnak róla
És feltűnően túl sokat
„szent világszabadság”
Hát most akkor gyorsan találni kell
Egy fotóautomatát
Vagy egy nyomtatót
És ezt a homályos szelfit papírra vetni
Valahogy
Így volt
Így történt
Hogy itt ragadtunk
Mert mire odaértünk
Újra eltűntek a határok
Homályba vesztek a fotóautomaták
A nyomtatók és az útlevelek
És minden felkerült a felhőbe
Anyám is apám is tesóm is én is
És így aztán nagyapád is apád is
És te is
Pedig csak egy jobb fotó
Kellett volna
Vagy sokkal inkább
Időben észrevenni
Ahogy körbeért a történelem megint.
No.37.
Igen
Figyelek
Hallgatom
Amit
Beszélsz
Hogy
Nem miattam
Meg
Biztosan
Látom
Én is
De
Igen
Látom
Figyelek
Apránként
Szálról-szálra
Őszül
A bajszod.
Török Saca - Igen figyelek
Gryllus Dorka - Igen figyelek
Sárközi-Nagy Ilona - Igen figyelek
Balla Eszter - csinálok egy
Barcza Ági és Barcza Gergő - csinálok egy
No.38.
csinálok
egy szelfit most éjjel
ahogy fekszem itt félülésben
semmit nem látni
csak a tükröződést a szemüvegemen
de rajzolok rá ide-oda
pár pöttyöt
az leszel a te meg az én
a visszacsillanó posztmodernség
a semmi ágán
No.39.
már egy ideje
nem küldtél semmit
igaz én se jelentkeztem
meg most másban is vagyunk
nem mintha nem tudnánk egymás dolgairól
vagy ne beszélgetnénk a közösekről
pont tegnap volt
egy ilyen alkalom
egy mozi kapcsán ültünk apropót
neked nem jött be untad
én gyanútlan mosolyogtam melletted a sötétben
dehát sebaj
épp ennek a különbözőségnek az azonossága
ami pulzál mindenünkön
amit egymás mellé teszünk
és nevet adtunk neki
már csak egy jó domain kéne
és hátra is dőlhetünk
hátha eljön újra
hogy kiírják megint a gyöngyvászonra hogy
fin
Laár Balázs - már egy ideje
Váradi Emma - Ezt még te
Nyári Szilvia - Ezt még te
No.40.
ezt még te hagytad itt
Ákosékhoz vittük volna át
mikor Julcsinak volt a szülinapja
te választottad
eltöltöttünk vagy egy fél órát a boltban
mondtad nagy sokára miközben vissza-visszamentél
mert drágállottad
meg a vörös amivel versenyben volt
ugyan nem a legfelső kategória
de azért mégse egy alap
mind tudják hogy mániád a buké
csak nem állítunk be egy spar válogatással
mit szólna az Ákos
miközben persze mégiscsak a Julcsinak van szülinapja
meg hát hogy egy bor jó vagy nem
ott dől el ivás közben
így lett mégicsak ez
mindegy
végülis megérdemli a Julcsi
győzted meg magad
aztán mégse vittük el neki
pedig elmentünk de nem mentünk be
már akkor éreztem hogy van valami
amikor mondtad hogy ma úgyse akarsz inni
hagyjam majd vezetsz te és akkor ott elmondtad először
ma aztán mikor átjött a Julcsi
eszembe jutott ez a bor
gondoltam kinyitjuk
hát…
kár volt annyi időt elcseszni a sparban
inkább mondtad volna el ott a közepén
vagy otthon és akkor én is maradhattam volna
ebben a kinyúlt lukas joggingban
minden bajok forrásában
amit azóta is és most is
mindegy is
de legalább mégiscsak eljutott Julcsihoz -
gondoltam szólok.
No.41.
Jó előre megváltottam a jegyem
Hogy legyen helyem mindenképp
Mert hát tudom
Hiába tervezem el mindig
Hogy majd most időben
Azért is odaérek
Dehát naná hogy nem
És persze mire felszálltam
Már ült egy srác a helyemen
Megkérdezte nem baj
Ha a barátnője mellett marad
Végigfutott hogy most akkor álljak bele
Pont karácsonykor
Dehát azért vettem meg előre
És oda mert ott szerettem volna ülni ablak mellett
Menetiránnyal szemben
Ahol meg most a lány ült
Legtöbbször hagyom a francba
Pedig mindig rosszul vagyok háttal
De most enélkül is épp elég szar minden -
Megváltottam a jegyem előre
Talán engem is megváltanak végre.
Potonyecz Fanni - Jó előre
Sodró Eliza - Még itt
No.42.
Még itt szaglik a szuszogás.
Allergiás vagy
Mikor jöttél
Levittem a Moszkvára egy hajléktalan párnak
A tollpárnáim
Mára már nincs meg
Se a párna
Se a hajléktalan
Se a pár
Vettem direkt neked hipoallergént
Nekem kényelmetlen
De veled mindegy lett
Mert velem voltál
Kávéztunk az ágyban
Elmentél reggel
Mindig köszöntél heló
Aztán beágyaztam
És én is elkezdtem a homofficet
Ma is elmentél reggel
De elmaradt a kávé
Elmaradt a heló
Elmaradt a beágyazás
Elmaradt a homeoffice
Csak a pizsama maradt
Meg a párna
A két hipoallergén
Meg én
Meg a szuszogásod szaga
A két párna közé
Becsúszva.
