A történet egy falusi bíróságon játszódik, ahol Ádám bíró a nem éppen szokványos reggelét kezdi, melyet még egy revizor látogatása is megpecsétel. Mindeközben egy parasztasszony panaszt emel, Éva lányának jövendőbelije ellen, mert az eltörte féltve őrzött korsóját. Azonban a tárgyalás során egyre közelebb kerülünk az igazsághoz, miszerint mégsem a vádlott a tettes.
Egy teljesen egyszerű cselekményről van szó. Tulajdonképpen nem is annyira az a lényeg, hanem ami mögötte van. Az, hogy ki a felelős, egészen hamar kiderül. De az, hogy Éva miért rejtegeti ennyire az igazságot, az már egy sokkal érdekesebb kérdést vet fel.
Bár az előadás első fél órája egy igencsak szórakoztató légkört teremtett, mégsem szippantott be. Azt az érzést keltette bennem, hogy egy sztereotípiákra épülő falusi zűrzavaros helyzetet fogunk 108 percen keresztül nézni. De szerencsére egy ponton átfordult.
Egyszer csak elkezdett érdekelni a szótlan Éva. A törvényszéki tanácsos. No meg a bíró. Miért van ez a sok ember igazából a bíróságon? Ki milyen igazságot hallgat el, hogy ne fájjon annyira?
A bírót alakító Mészáros Máténak nem volt könnyű helyzete, mivel egyszerre kellett a falu nagyra értékelt igazságszolgáltatói pozícióját betöltenie, és mellette minden lépésével ügyelt arra is, hogy megfeleljen a törvényszéki biztosának. Ezzel szemben az Évát megformáló, Nagy-Bakonyi Boglárka az előadás vége előtti monológjával érkezett meg és vitte is az egész előadást ((számomra)). Ezen kívül még az írnok szerepében feltűnő Sipos László Márkot és Walter tanácsost alakító Balogh Jánost is szeretném kiemelni. Én alapból nem tudom, és nem is nagyon értem, hogy hogyan lehet másodpercek alatt olyan elképesztő karikatúrákat megrajzolni, melyeket az írnok együltő helyében megalkotott, de hogy még ráadásul fejjel lefelé?!?! Elképesztő volt.
Fotók: WSSZ/Mészáros Zsolt
Rozi
