De meddig mennél el érte? Hazudnál? Ölnél?
A házasságodhoz maradsz hű, vagy a hazádhoz?
A Black Bag egy 94 perces kémthriller, amelynek minden másodperce figyelmet érdemel. A történet középpontjában a vacsoraasztalnál zajló elmejátékok, a finoman elhelyezett hazugságok és az egymásba csúszó megtévesztések állnak. David Koepp forgatókönyve olyan, mint egy mesteri bűvésztrükk: amikor végre azt hinnénk, hogy átlátjuk a történetet, újabb és újabb fordulatok következnek.
Mindez a fényűző brit elegancia díszletei között játszódik, ahol a stílus és a precizitás legalább olyan fontos – ha nem fontosabb –, mint maga a cselekmény. A két főszereplő, Michael Fassbender és Cate Blanchett játéka kifinomult és feszült – tökéletes dinamika alakul ki köztük, amely végig szilárdan kézben tartja a film ritmusát.
Steven Soderbergh rendezése ezúttal visszafogottabb, mint amit tőle megszoktunk. Bár a karakterek rendkívül izgalmasak, a film mégsem mélyül el érzelmi hátterükben. A képi világ viszont rendkívül markáns: a fény- és kontrasztkezelés sajátos egységet alkot, ami erős vizuális identitást ad a filmnek. Őszintén szólva számomra ez a megoldás kevésbé volt meggyőző – de ez már valóban ízlés dolga.
Ami igazán kiemeli a Black Bag-et a kortárs kémfilmek közül, az az, hogy végre egy olyan alkotást láthatunk, amely a kifinomultabb közönséget célozza meg. Nem esik bele az elcsépelt akciófilmek csapdájába, hanem inkább a párbeszédekre épít, méghozzá olyan mélységgel, hogy az már-már pszichológiai tanulmánnyá válik.
Fotók: UIP-Duna Film
Rozi
