Kenéz László szellemiségét is szeretem. Ahogy nagyon finoman nyúl fontos és izgalmas témákhoz.
A könyv a zen filozófiájával foglakozik – de nem egy zen filozófia könyv.
Számomra a művészetről beszél. A gyakorlásról. És ami fontos – szintén nekem – hogy nem kell egyből végigolvasni. 24 fejezetéből bármelyik önállóan is olvasható.
A Tan Kerekének második megforgatásával elindul a mahajana buddhizmus. Aztán Kínán keresztül elér Japánba is. Találkozik a sintoizmussal és a Kínában csanként elterjedt buddhizmusból lesz a zen. Ez így általános, de a buddhista gyakorlás találkozik a hagyományos és igen fejlett japán tárgykultúrával is – amiből születik egy művészeti gyakorlás.
A zen művészetek esetén, mellékes a műalkotás, csak az számít, ami a cselekvő tudatával történik.
Ahogy a japánok ezt mondják: gei dó kore bucu dó, vagyis, a művészet útja ugyanaz, mint a Buddha útja.
Olvassátok el! https://atankapujakiado.hu/termek/buddha-ludens-cselekvo-esztetika/
Balázs