Miért fontos a Pinceszínháznak az együttműködés a Freeszfével? Ez kifejezetten a Freeszfének szól, vagy az utánpótlásnak általában?
Sztarenki Pál, a Pinceszínház igazgatója: Mindkettő. Az igazgatói pályázatomban is szerepelt, hogy a színművészeti iskolák támogatása kiemelt feladatunk lesz, különösen a Freeszfe részére. Az egyetemfoglaláskor én is őrt álltam, és miután megnyertem a pályázatot a Pinceszínház igazgatására, az első dolgom volt felvenni velük a kapcsolatot. Persze nem csak velük, mindenkivel – dolgozhatnak itt a jelenlegi SzFE, a kaposvári egyetem hallgatói is, sőt a Keleti István Művészeti Iskola, a Pesti Magyar Színiakadémia, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Iskola is itt tartja a vizsgákat. Azt gondolom, mindenki felé ki kell nyitni a kaput, és kötelességünk a jövő generációnak teret adnunk. A tavalyi évadban kilenc bemutatót tartottunk a Freeszfével közösen – így közel hatmillió forinttal tudtuk őket támogatni. Most a Csehov sorozatban támogatjuk őket – és nagyon örülünk, hogy ez így van, mert ez része a Pinceszínház szellemiségének.
Márta, neked miért fontos, hogy fiatalok produkciójában veszel részt?
Martin Márta színművész: Szellemileg fiatal vagyok, és mindig jó kapcsolatom volt a fiatalokkal – legyen ez bármelyik színház, ahol játszottam. Azt vettem észre, rögtön letegeznek, nem néniznek, művésznőznek. Így volt ez mindig a pályámon: az idősebb kollegákat mindig tisztelve, de haveri alapon közelítettem meg – és ez most nekem is megadatik. Szeretem a fiatalokat, a fiatal színészeket, a színházat, és ha felkérnek egy ilyen szerepre – megtisztelve érzem magam. Nagyon jól esik, hogy teljes természetességgel néznek kollegának! A Pinceszínház pedig különös fontos számomra, mert 16 évesen én is hordtam itt a maltert, hogy létrejöhessen.
Nektek hallgatóknak mit jelent ez az együttműködés?
Nyári Ádám rendező: Most vagyunk Petrával negyedévesek, nagyon kevés hely van, ahol tudunk dolgozni, minden egyes lehetőségnek nagyon örülünk, és próbáljuk kihozni belőle a maximumot. Az elmúlt években elképzelhetetlen helyeken próbáltunk, itt most hihetetlenül el vagyunk kényeztetve azok után – talán ettől mi olyanok leszünk, akik bárhol, bármikor tudunk színházat csinálni. Szeretünk itt lenni.
Al-Farman Petra dramaturg: Ahhoz kell most hozzászoknunk, hogy milyen színházi térben dolgozni – ebben van kevesebb tapasztalatunk. A raktárakat, medencéket, utcákat és tereket már ismerjük. Ennek most magunk számára van hatalmas tétje, hiszen a kevés lehetőséget kell úgy kihasználni, hogy értelme legyen – például, hogy a darab esetleg továbbjátszható legyen.
Széll Tímea díszlettervező: A képzőn az anyagi lehetőségek miatt csak a tervelfogadásig tudunk eljutni egy-egy szemeszter folyamán – így ez hatalmas lehetőség, ha kapcsolatba tudunk kerülni egy rendezőhallgatóval, hiszen itt a színházban tudunk mi is a legtöbbet tanulni a díszlettervezésről.
Balázs, te, hogy látod ezt az együttműködést?
Viktor Balázs színművész: Pár éve végeztem az egyetemen, sok helyen játszottam már. Az példátlan, ahogy a Pinceszínházban ennyire beengedték a fiatalokat. Egy színházba, ami színházként működik, remek műszakkal, háttérrel. Ha egy színház adja magát – az nagyon fontos.
Pali, egy zárszó? Az alkotóknak mindjárt menniük kell.
Sztarenki Pál: Ezeknek a fiataloknak nagyszínpadi diplomarendezésük is lesz jövőre, amiből a Pinceszínház csak egyet tud bevállalni, ráadásul ez nem is igazi nagyszínpad. Kérem a színigazgató kollégákat, hogy segítsék ők is a következő generációt!
A következő előadás a Csehov sorozatban a Sirály, március 4-én és 5-én.
Ha elmentek, az együttműködést segítitek: https://www.jegy.hu/program/csehov-siraly-freeszfe-vizsgaeloadasa-144209
Az előadásról a fényképet Szabó Réka készítette.
Rozi és Balázs
