A darab központi kérdése, az élet értelmének és a boldogságnak a keresése. Ez adott. Csongor vágyakozása és az általa megtestesített kihívások egy olyan 2 óra 30 perces utazásra ragadott el, aminek során szembesülhettem saját érzéseimmel és gondolataimmal, amik alapvetően is ott vannak a fejemben, na de pont akkor jó egy előadás, ha sikerül ezeket a saját életünkre ráhúzni. Sarádi Zsolt alakítása új megvilágításba helyezte Csongor karakterét, megmutatva annak mélységeit és komplexitását. Már- már egy életközepi válságban lévő Csongort láthattunk, akinek fogalma sincs mi legyen a következő lépés, ebben a kitalált időzónában, ahol már a globális problémák nem csak, hogy közel vannak, de teliben abban állnak.
A rendezői döntés, hogy a kezdő jelenetet egy pici panellakásban játszották le, kiválóan visszatükrözte a covid bezártsággal járó érzéseket. Ez a jelenet megragadóan tárta elénk azokat az érzéseket és kihívásokat, amelyekkel a bezártság idején szembesülnünk kellett. (Díszlettervező: Jeli Luca)
Az előadás különlegességét a modern elemek és a klasszikus színházi tradíciók harmonikus egyesítése adta. Szabados Luca által tervezett jelmezek és Lelkes Botond vizuális hatásai egyedi atmoszférát teremtettek. Sokszor jelentek meg óceán képek is a felvételeken, ami nálam, mint egy gyomron vágás, visszahozta azt az időszakot, amikor Fuerteventuran éltem. Azaz nálam is végbement az elvágyódás érzete.
Annak ellenére, hogy a darabban számos abszurd és bonyolult elem volt jelen, a fiatal generáció figyelmét végig lekötötte. Ez a siker annak köszönhető, hogy a rendező és a művészek képesek voltak a mai, információ dús világban elkalandozó figyelmet is lekötni és lefogni.
Örültem volna neki 10. osztályban, ha én is így megérthettem volna ezt a szövegét tekintve, nehéz művet.
Az előadás hivatalos oldala: https://www.vorosmartyszinhaz.hu/repertoar/266-csongor-es-tunde
A fényképeket az előadásról Kiss László készítette.
Rozi
