Igen, díszletnek talán nem is mondható, de a látvány az nagyon izgalmas. Szeretem Izsák Lili színpadi világát. Színházi zsargonban ezt vizualitásnak hívják – ez most már egyértelmű számomra.
Végül is mindegy – nekem legalábbis.
Tényleg egyszerű a színpadkép. Viszont a világítással hihetetlen szép képek születnek a színpadon. Amikor Pogány Judit és Gálffi László először lép színre – Pogány Judit ősz haja annyira világít a fekete jelmezében, és izgalmasan szép ritmusban van a színpad másik oldalán lévő fehér tárgyakkal. Vagy amikor fehér jelmezben fekete napszemüvegben jelenik meg. Később ugyanilyen szép kép lesz egyszer csak Kiss Nikolett halványrózsaszín köpenye a fehérekkel.
Két apró dolog, amiben kötözködhetnék; úgy érzékeltem, a forgó külső része mindig ugyanazon a két ponton áll meg, ami talán indokolatlan, a másik pedig az, hogy egy kerekesszéket úgy ott felejtenek a darab közepén baloldalt. Viszont ott van egy izgalmas fény a takarásból néha, amit ez a tárgy nem segít már. De ez nem látvány, hanem rendezés, ami mintha -vizuálisan- kifáradt volna a darab végére.
Ha jó a látvány, én bármit végig nézek. És ez nekem tetszett, az is ahogy ebben a térben a mozgások megjelentek.
A darabból nekem egy dolog hiányzott, az a hazakullogós mély belső csend. Amikor csak az Operánál veszed észre, hogy a Bajcsy-Andrássy sarkán nem szálltál fel a buszra. Ehhez hozzájárult a mellékszereplők vizualitása – az el kell ismerjem – viszont felszálltam a buszra.
Az előadás hivatalos oldala: https://www.orkenyszinhaz.hu/hu/musor/szerelem
A fotókat Horváth Judit készítette.
Balázs
