Csaba miért fontos egy ilyen gyermek-cirkuszverseny?
A háború kitörése után sok ukrajnai artistanövendéket fogadott be a Cirkusz és az Artistaképző, akik azóta is itt laknak, tanulnak. A Yaskrava Arena Dnipra fesztivál egy olyan esemény volt Ukrajnában, ahol az artista növendékek minden évben megmutathatták tudásukat, és megmérettettek. Fontosnak tartom, hogy ezek az ünnepek – mert egy fesztivál ünnep kell, hogy legyen – ne legyenek áldozatai a politikának, ennek az áldatlan világhelyzetnek. Nagy öröm, hogy ezt a feladatot a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ felvállalta. Továbbá jó látni, hogy milyen az utánpótlás, merre tart a cirkuszművészet, illetve egy ilyen találkozó lehetőséget ad a résztvevőknek, a felkészítő iskoláknak, hogy lássák, hogyan, milyen módszerekkel és milyen eredményekkel dolgoznak más cirkusziskolák. Fontos, hogy lássuk a különbségeket és tanuljunk egymástól.
Mi volt számodra a legfontosabb ezen a fesztiválon?
Egy gyermek fesztiválon számomra nagyon fontos szempont, hogy mennyire jelenik meg a produkcióban a gyermek, a gyermeki lélek, hiszen gyermekek a résztvevői, gyermekek lépnek fel és sok esetben a közönség is nagyrészt gyermekekből áll. Le kell szögeznem a fellépők elképesztő teljesítményt nyújtottak, végtelenül pontosak és profik voltak, le a kalappal. Mégis a produkciók nagy részét nézve az volt az érzésem, hogy a kisméretű felnőtteket látok, mind viselkedésben, kiállásban, mind pedig a témát illetően. Ezzel együtt, mondom, kimagaslóan színvonalas volt a program. Sajnos csak a gálaműsort tudtam megnézni.
Ez verseny volt a valódi értelmében? Vagy inkább seregszemle?
A fesztivál zsűrije díjakat osztott, sokat. Valószínűleg nem volt könnyű dolguk a döntésben. Tehát igen, verseny volt. Én nem vagyok a versengés híve. Kétségtelen, hogy ennek is lehet motivációs hatása, de rányomhatja a bélyegét a felkészülésre, a produkcióra az atmoszférára. Jobban kedvelem a seregszemléket, ahol az öröm és az együttlét a fontos, ahol mindenki saját magához képest teljesít, és nem kell feltétlenül jobbnak lennem a másiknál, illetve, mint néző, nem kell ítélnem, rangsorolnom. Egy gyermekfesztiválon ez különösen fontos kellene legyen.
Csaba, te miért nézted meg ezt a gálaműsort?
Egyrészt mert benne vagyok a magyar, és némiképp a nemzetközi cirkuszvilágban, munkámból adódóan tehát kötelességem is tájékozódni, igyekszem képben lenni. Ezen kívül az odesszai Comediada bohócfesztivál, és más külföldi munkám révén sok ukrán barátra tettem szert, kinyílt az érdeklődésem az igen magas színvonalú ukrán cirkuszművészet felé. Valamint örültem, hogy a Nemzeti Cirkuszművészet Központ ennyire érzékenyen reagál a feszült nemzetközi helyzetre – ezért is. És persze kedvelem a jó cirkuszt.
Láttál jó bohóc és pantomim produkciókat is?
Azt mondják, a cirkuszművészetnek három alappillére van: az artisták, az állatszámok és a bohóc. A gálaműsorban e háromból a másodikat egy ló képviselte, a harmadik sajnos nem volt jelen. De hozzá kell tegyem, nem véletlenül szól a mi bohócképzésünk felnőtteknek. Jó, ha egy bohóc rendelkezik már bizonyos élettapasztalattal, illetve megfelelő testtudattal. Ezzel együtt jól esett volna látni valami vidám, jó kis tréfát. Viszont üdítő színfoltja volt a produkciónak Dariának, a kievi pantomimes lánynak, vagy hölgynek a látványos és precíz bemutatója.
Balázs