Orsi nyomta a kezembe – ki más – hogy ez tetszeni fog neked, tudod, olyanok, akik nincsenek a kánonban. Egész jó volt megfogni, csak a szarvas nem tetszett igazán.
És beleolvasni jó volt. Ilyen életrajzokat gimiben olvastam utoljára, amik tartalmazzák az életutat és az érdekességeket is. Feltűntek olyan szerzők, akikre emlékszem a tévé fekete-fehér korszakából. Abodi, Galsai, Kellér. A könyvben szereplő 33 szerző felétől biztos olvastam már valamit. Heltai Jaguárját például. És a Kincskereső kisködmönt is – bár akárhogy gondoltam vissza rá, csak Reich Károly grafikája jutott eszembe. Viszont Karinthy Ferenc Naplóját szívesen olvastam egykor. Fehér Klárát nem kedveltem, de Herczeg Ferenctől ma is játszanak pár darabot – ha mindenképpen látni is szeretné valaki.
Az egészről az jutott eszembe, hogy akkor szeretek álandó kiállításokra járni – például a Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtárába, amikor valami nagy gyűjteményes kiállítást rendeznek valahol egész másutt. És az összes múzeumtól begyűjtik a nagy magyar festők fontos képeit – amik természetesen az adott múzeum állandó kiállításain szerepelnek. Ilyenkor vagy a művésznek egy másik – talán nem olyan jelentős – művét teszik ki, vagy egy nem olyan nagy név legjobb képét. Attól függ, a gyűjteménynek mi található a raktárában. Na és akkor lehet csodálkozni, hogy ez is milyen jó, vagy nem is gondoltam, hogy ennek, meg ennek ilyen jó képei is vannak.
Szóval valami ilyet érzek a Honi bestárium kézben tartásakor. Akik szerepelnek benne, talán nem a legjobbak, de vannak jó munkáik. És szükség van ezekre az írókra, akik remek tárcákat írnak, írtak akár újság, akár tévé vagy rádió számára. Valahogy ők tartják a kultúrát úgy, hogy az a mindennapok része lehessen.
Izgalmas lenne László Ferenctől egy olyan válogatás is, ahol nem az életutakat mutatja be, hanem ezektől a szerzőktől egy jól szerkesztett antológiát ad a kezünkbe.
Ha elolvasnátok: https://jaffa.hu/honi-bestiarium-1928
Balázs