Te már gyerekként is tudtad, hogy az orvosi pályán szeretnél elhelyezkedni?
Igen ez így van. Azt szoktam mondani, hogy én már az anyaméhben tudtam ezt, hiszen voltidőm gondolkodni és ez jó ötletnek tűnt, – kedvesen rám mosolygott – szóval sosem akartam más lenni.
Most azonban már nem csak orvos vagy, hanem író is. Ez hogyan, mikor, miért alakult így?
Egészen pontosan hét éve kezdődött. 2016-ban néztem az Oscar-díj átadás közvetítését, mert látni szerettem volna, ahogy kinyitják a borítékot, és elhangzik a következő mondat:,,és a külföldi filmek kategóriájának győztese: Nemes Jeles László, és a Saul fia című alkotása”. Az időeltolódás miatt éjfél utánra volt várható ez a bejelentés, amikor én már aludni szoktam, leültem a laptopom elé és megnéztem egy filmet, majd az azt követőn kisfilmeket. Akkor találkoztam egy valós ember tragédiájának történetével, ami nagyon megérintett, megrázott. Két nappal később azt éreztem, hogy írnom kell róla egy könyvet. Így is történt. Be kell valljam, mai napig a hatása alatt vagyok ennek a történetnek.
Akkoriban nagyon sokat dolgoztál. Jól értettem, hogy hat órán át tevékenykedtél, mint orvos, hat órát, mind orvos igazgató, és utána te még leültél írni? – Krisztina bólogat. – Nem volt ez megterhelő a számodra?
Nem, egyáltalán nem. Nagyon sok mindent végeztem akkoriban, az írás pedig egyfajta kikapcsolódás volt számomra. Amikor csak időm van rá, zenét hallgatok. Különösen így van ez akkor, amikor írok. A háttérben szóló zene mindig segít, segített nekem. Magával ragad, és én máris a szereplőimmel vagyok magam mögött hagyva minden gondot.
Az írásaiddal is segíteni akarsz másoknak?
Igen. Az írás is gyógyítás. Gasztroenterológusként dolgozom. Naponta megélem, hogy a betegségek jó része pszichoszomatikus. Mindig holisztikus szemlélettel gyógyítottam a betegeimet. Vagyis gyógyítok a szerzett tudásommal és az írói készségemmel. Több olvasóm is megfogalmazta, hogy olvasva a könyveimet, olyan mély „lyukak” foltozódtak be a lelkükben, melyek létezéséről nem is tudtak. Volt, aki súlyos állapotban az intenzív osztályon fekve felidézet egy részt a Zoé könyvéből és elmúlt a halálfélelme. És ez csodálatos. Hálás vagyok az égieknek, hogy írhatok. Az írásaimban vannak melankolikus, szomorú részek, de mindig van belőlük kiút, kilábalás. Én azt szeretném közvetíteni az olvasóim felé, hogy bármilyen élethelyzetben is vannak, találják meg a továbblépési lehetőséget. A szereplőim felett sosem ítélkezem, nincs közöttük abszolút jó vagy abszolút rossz. Minden karakterem más, mind nagyon értékes ember. Kinek ez a hibája, kinek az, és ezt egyszerűen csak el kell fogadnunk, pont úgy, mint a való életben. Szeretet és elfogadás, ezt szeretném közvetíteni.
Küldetésként tekintesz az írásra?
Egyértelműen igen. Nem szokásos írói kezdés az enyém. Nincs útkeresés. Az elsőtől könyvemtől kezdve azt szeretném, hogy mindenki elolvassa őket, az egészen kicsi gyerekektől kezdve a felnőtt, idős emberekig. Mindenki találjon benne kapaszkodót, amivel azonosulni tud, vagy éppen ellenkezőleg, vitába száll vele, és elutasítja. A lényeg az, hogy előrébb tudjon jutni a saját életében.
A közel jövőben várhatunk tőled valami újdonságot?
Igen, a Könyvhétre új kötetem jelenik meg „A dög” címmel. Az „Egy döntés hálójában” alcím pedig elmondja a lényegét. A kötet főhőse saját döntése hálójában vergődik. Hiába látja, hogy nem csak rá, de a fiára és unokájára is kedvezőtlenül hat, nem tud ellene tenni. Segítségre van szüksége.
A Lepketánc könyvajánló hamarosan érkezik az oldalunkon, de addig is az alábbi linken magad is szerezhetsz belőle egy példányt: https://www.illes-krisztina-konyvei.hu/
Ódri
