Kontor Enikőnek és Nádor Tibornak nem ez volt az első közös kiállítása. Már az elsőnél sem értettem a társulást, de akkor lezártam magamban, hogy az egy alapvetően kerámia profilú galéria – és akkor legyenek képek is a falon.
Viszont ugyanez az Artus hatalmas terében még érthetetlenebb. Nem is működött kiállításként igazából – hacsak nem tekintjük kiállításnak, ha egy kiállításokra használt térbe tárgyakat teszünk.
Pont az inter, a valamiféle egymásközöttiség nem jött létre.
Az első teremben volt két gyönyörű Nádor kép – ezért már érdemes volt elmenni.
A második teremben már erőteljes volt a kísérlet az interre – de valahogy ebben a térben léptéket vesztettek a kerámiák.
Szerencsére találtak egy sarkot, ahol a kerámiák is elkezdenek élni.
Nekem hiányzott a tárgyak közötti dinamika – hátha lesz egy olyan kiállításuk, amiben közös léptéket találnak.
Viszont Tibor műterme az Artusban van, sőt a kiállítótérből nyílik, és most is beengedett. Az igazi élmény ott ért. Sajnos meg kellett ígérnem, hogy nem mutatom meg – pedig lefotóztam – egy szélescsípőjű Nádor alak egy kis képen. Figyeljétek a közösségi médiás oldalait – bízom benne, hamarosan kiteszi.
Balázs
