-Mikor volt a két esemény?
-A kiállítás megnyitó szeptember 4-én, workshop pedig, 5-én volt, a kiállítás pedig még mindig látogatható.
-Ennek a kiállításnak és a workshopnak az alapja az a munka, amit te még az egyetemen kezdtél el, és ami a népművészeti motívumokra épül.
-Igen, konkrétan a magyar kékfestő mintavilágára épül, és a MOME textil- és divattervezés szakának, mesterképzése alatt kezdtem ezzel foglalkozni.
-Hogy lett ez számodra ilyen fontos?
-Szakközépiskolás koromban voltam először a győri Kékfestő Műhelyben egy látogatáson, ahol megismertem és kipróbáltam a technikát. Az anyagokból kendők készültek, amit később megkaptuk. Én ezt akkor a nagymamámnak ajándékoztam, mert olyan stílusúak és hangulatúnak találtam. Ugyanakkor nagyon tetszett a műhely hangulata, az eljárás időigénye és a nyomódúcok részlet gazdagsága.. Jóval később, a mesterképzés alatt kanyarodtam vissza újból a kékfestéshez. Kutattam a történetét, technológiáját, ökológiai szempontjait, motívumait. Nagyon izgalmas ez a “kékség”, a 17.században amikor Európában megjelent hatalmas szenzációnak számított a viseletben. Még királyi rendeletekben is próbálták megállítani a kékfestés terjedését a francia Napkirály idején, ahogy látjuk sikertelenül. Engem a minták, mintatervezés régóta foglalkoztatnak és lenyűgözőnek találom, a kékfestéshez készített nyomódúcokat, azoknak a minőségét és részlet gazdagságát, és hogy ezek egy letűnt szakmának a hordozói. És igazából a dúcok története, motívumai, térjátéka lett a munkám fókuszában, ami a kékfestő termékeknek “csupán” az eszköze.
-Akkor ez elég nagy hagyomány.
-Igen, Magyarországon az 1900-as évek elején 400 kékfestő műhely volt. Ma már csak 4-5 van. Számomra ennek a kiállításnak különlegessége abban rejlik, hogy a kékfestés Európában éppen Franciaországból indult: ide érkeztek az indiai szállítmányok, és innen terjedt tovább az egész kontinensünkre, így hazánkba is. Most pedig a kékfestő hagyomány megújult formában térhet vissza Párizsba.
-A te munkáid sokszor eltérnek a kék színtől.
-Éppen csak egy kicsit játszottam a hagyományos színkombinációval, készítettem inverz változatot amikor fehér az alap és kék színűek a motívumok, fehér alapon fehér illetve kék alapon kék textileket is. A megjelenés újszerűségét a lágy anyagokra, történő 3D nyomtatás jelenti. A tüll textileiek különböző térhatásokban jelennek meg a tradicionális minták átiratai.
-Mi történt a workshopon?
-A workshop egy beszélgetéssel indult, ahol a kékfestés múltját és technikáit idéztük meg, majd számba vettük, hogy mennyi árnyalatban és milyen mennyiségben jelen van a kék a saját öltözködésünkben, és hogy ez mennyire természetes mára. Ezt követően szabad kiállításbejárás következett, ahol a gyerekek közelebb kerültek a mintákhoz, és összegyűjtötték a kékfestő mintákat felépítő alap elemeket. Egy kék asszociációs játék után a kísérletezés és tervezés következett, mindenki megalkotta a saját „kék világát”. a minták ugyanazokból az alap elemekből épültek mint egykor a kékfestő dúcok, de ezúttal fiatal tervezőktől. A végeredmény a környezetünket és a mindennapi életünket tükrözte vissza, ahogy egykor is a kékfestés tette. Izgalmas kis utazás volt.
Tóvaj Rozália (bal oldalon) Radka Ondráčkovával a párizsi Cseh intézet vezetőjével és Burányi Adrienne Évával a Liszt Intézet vezetőjével.
A kékfestést az Unesco 2018-ban a világörökség részének nyilvánította.
A kiállítás a párizsi Cseh Intézetben látható 2025. október 18-ig, a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ, Párizs meghívásának köszönhetően.
Rozi munkáit itt találjátok: https://www.instagram.com/rozitovaj/
Balázs
