A Katonában az utolsó két díszletterved Pekinghez köthető.
Már várandós voltam, amikor 2022-ben a Moszkva-Pekinget elkezdtük. Szülés után tartottam a munkában fél év szünetet – tavaly januárban kezdtem újra tervezni, akkor a Pesti Színházban a Macska a forró bádogtetőnhöz terveztem díszletet. A Pekingi ősz bemutatója most, 2023 decemberében volt.
A Peking szón túl volt köze a két munkádnak egymáshoz?
Nem, semmi – rajtam kívül 😀. A Moszkva-Pekinget Kárpáti Péter írta és Novák Eszter rendezte. Esztert egy korábbi nagyváradi munkám kapcsán ismertem meg, és ez volt az első közös munkánk, Fehér Balázs Benővel viszont már volt előzménye a közös alkotói folyamatnak: ő már az SZFE-n rendezett egy, azóta is sokat emlegetett előadást, a Tajtékos napokat (díszlet: Szalai Sára, jelmez: Szlávik Juli), engem a következő Vian-rendezésekor keresett meg – akkor Marosvásárhelyen a Piros fűhöz terveztem díszletet és jelmezt. A Pekingi ősznek a díszlete kötődik a nevemhez, a jelmezek Szakos Kriszta munkái. A „két Peking” előadás egyébként mind műfajában, mind hangulatában teljesen különböző.
Kezdjük az új bemutatóval. Gyönyörű képek lehetőségét teremtetted meg a díszlettel a Pekingi őszben, főleg az első felvonásban.
Az első felvonásban talán több kapaszkodó van, konkrétabbak a helyszínek, a néző jobban tudja kötni őket a valósághoz. Ezeket fűszereztük egy-egy szürreális viani elemmel. A második felvonás végig egy puszta sivatagban játszódik, Exopotámiában. Itt a nem reális színekkel és anyagokkal akartuk érzékeltetni a hely fullasztó jellegét.
Az nagyon meglepő valóban, amikor belépsz a szünet után. Sokat dolgoznak a szünetben a díszítők – bevallottan hosszú is a szünet.
A premieren megmértük, akkor 22 perc volt. Izgultunk, hogy milyen a tűréshatár, ha a szünet több mint 20 perc. De azt hiszem, megéri kivárni. És igen, a díszítők emberfeletti erővel dolgoznak. Tóth Lacek, a színpadmester, nagyon sokat tett azért, hogy összeálljon, mi hova tud kerülni nagyon gyorsan ennyi idő alatt. Hálás vagyok nekik ezért.
Beszéljünk a Moszkva-Pekingről is. Akkor nagyon csodálkoztam, hogy azt a díszletet nem jelölték díjra a kritikusok.
A jelmezt jelölték, Zeke Edit terveit.
Azt igen, de azt nem te tervezted. Pedig a díszlet ott is hihetetlen frappáns megoldásokkal volt tele. Ráadásul, ahogy mozgott az egész a forgószínpadon – közben végtelenül egyszerű volt.
Novák Esztert már két évvel hamarabb kérte fel a Katona ennek az előadásnak a megrendezésére, csak mindig tolódott a bemutató. Mikor eldöntötték, hogy jó, akkor most már tényleg legyen meg, akkor hívott engem Eszter. Értelemszerűen ő így már jóval elmélyültebb volt a darabbal kapcsolatban, hiszen már majdnem két éve foglalkozott vele. Amikor először beszélgettünk, akkor nevetve kérte, hogy bármi legyen, csak ne egy realisztikus vonat, vagy egy kisreál vagon, mert az borzasztó lenne. Viszont a fülkék fontosak voltak, mert annak a humorára és valóságára szükség volt, hogy azok az ismeretlen emberek, akik erre a vonatra váltottak jegyet, abban a kis térben hirtelen össze vannak zárva, és akár akarják, akár nem, nagyon közel fognak kerülni egymáshoz. Rengeteg képet gyűjtöttem az internetről, hogy a valódi Transzszibériai Expressz pontosan mekkora, milyenek a fülkék – néhány fotón látszott, hogy a két szemközti üléssor között mindössze 60 centi van. Ez azt jelenti, hogy úgy nem tudod lerakni a lábadat, hogy a térded ne érjen össze a szemben ülőével. Az intimszféra itt csak valami absztrakt, nem létező fogalom.
Szóval feladat volt valójában. Legyen is vonat meg ne is.
Igen, az elején volt három térvázlatom, amit megmutattam Eszternek. Az első kettő után mondtam neki, hogy lehet, furcsán fogsz most rám nézni, de készítettem egy olyat, ami úgy néz ki, mintha az egész teret egy halszemoptikán keresztül néznéd. Eszter meg csak nézte hosszan, és nem szólt semmit. A hosszú hallgatástól elbátortalanodva visszaraktam az előzőeket, hogy jó, akkor beszéljünk az első kettőről. Akkor szólt csak, hogy ezeket már rossz is nézni, ne mutassam, annyira tetszik neki a harmadik.
Tényleg jó választás volt!
Nagyon boldog voltam, hogy végül is ez fogta meg őt is a legjobban, és meg is csinálhattuk úgy, ahogy elképzeltem. Mindig van egy költségvetése a díszletnek, amit előre megmond a színház, és a tervek egy kicsit (nem egetverő mértékben, de) ezen túlnyúltak. Máté Gáborék mégis megengedték, hogy megvalósuljon, amiért nagyon hálás vagyok.
Viszont hamar lekerült a repertoárról.
2023 elején megkaptam a FUGÁ-ban az Év Díszlettervezője díjat ezért a tervezésért, és örültem, hogy majd ennek kapcsán újra hívhatom az ismerőseimet az előadásra a következő évadban. Sajnos rá egy hétre jött Máté Gábor levele, hogy az előadás nem találta meg a közönségét, így emiatt…én nagyon szerettem a humorát és az atmoszféráját, különleges és vizionárius dolgok jelentek meg benne. Kárpáti szövege, ami jóval hamarabb íródott, akkorra (sajnos) teljesen aktuális felhangot nyert.
Horváth Jennyvel készítettünk egy hosszabb interjút is a díszlettervezésről, a díszlettervező feladatairól és Jenny munkáiról – hamarosan ez is kint lesz az oldalon.
A Moszkva-Peking Transzszinfóniáról és a Pekingi őszről a fényképeket Dömölky Dániel készítette.
A Pekingi őszt pedig ajánljuk, hogy nézzétek meg: https://katonajozsefszinhaz.hu/eloadasok/bemutatok/43697-pekingi-osz
Pekingi ősz:
Moszkva-Peking transzszimfónia:
Balázs
