Az Artus kiállítótere, a Kapcsolótér napközben elég rejtélyes. Nyitva van a zöld vasajtó, és senki sincs ott, csak a kiállítás. Valószínűleg, amikor előadás van az Artusban, akkor van igazi kiállítóterem hangulata, lámpákkal, emberekkel.
Viszont, ha jó a kiállítás, nyugodtan meg tudod nézni napközben, tuti nem áll eléd senki.
A napokban mesélt valaki – nem emlékszem ki, azt se hol – Szvjatoszlav Richterről, hogy mennyire koncentrált az élete utolsó éveiben a műre, amit előadott, minden zavarta, egy halk krákogás is. Azt gondoltam magamban – akkor miért nem otthon zongorázott magának?
Ez jutott eszembe Krajcsovics Éva képei között.
Van jó kép a kiállításon. Amiért érdemes is volt elmenni. De az egész kiállítás számomra már annyira üres, és ürességében is sablonos – hogy nem értettem minek ehhez a kiállítás.
Balázs