Már egy ideje figyelem, hogy milyen egyszerű látvánnyal dolgozik a Loupe. Ennek biztos oka az is, hogy ezeket az előadásokat elviszik oda, ahova csak lehet – tehát könnyen szállíthatónak, és mindenhol működőnek kell legyenek.
Ebben az előadásban egy háttérdrapéria, egy áttetsző paraván és két mozgatható dobogó, ami a színpadon van. Ehhez jön még a fény.
Viszont a rendező nagyon úgy néz ki: képekben gondolkodik, vagy képekben is gondolkodik, mert a színpadképek valóban képek lesznek. Nem mindegy, ki mit, mikor, hogyan csinál egy ilyen minimális színpadon. Biztos vagyok benne, hogy néha egy féllépésnyi különbség már ronthat a kép kompozícióján.
Nem valószínű, hogy a Színházi Kritikusok Céhe ezért ad valami díjat valamikor – szerintem mindig lesz egy évadban egy sokkal nagyobb színháznak, sokkal nagyobb költségvetéssel készült hasonlóan izgalmas díszlete, ami esetleg sokkal látványosabb. Viszont én szívből gratulálok – és nem csak a rendezőnek, a látványtervezőknek, a világítástervezőknek, hanem az egész Loupe-nak – hogy az előadások vizualitását ilyen igényesen oldják meg mindig!
Az előadás hivatalos oldala: https://loupe.hu/repertoar/4-12
A fényképet az előadásról Gordon Eszter készítette – és azért nem tettem a posztba többet, mert javaslom, nézzétek meg.
Balázs
