Mi a kultúra?
A kultúra kategória kérdése. Én a kultúrát tágan fogom fel, ténylegesen olyan dolgokat is jelent, hogy milyen dizájnos egy pohár, amiből iszom. A mindennapok része. Ha azt mondjuk, hogy magaskultúra, az már más jelent. Az viszont biztos, hogy minden, ami körül vesz bennünket, az a kultúra része.
Minden a kultúra része?
Sok mindentől viszolygok, és sok mindent tartok kulturálatlannak, de ezek is beletartoznak az én kultúra felfogásomba. Úgyhogy igen – világunk megnyilvánulásai végül is a kultúránk részei. Hozzáteszem, az életemben a magaskultúrának nevezett dolgok fontosak – és nem látom egyáltalán rossznak az esélyeit. Jelekből arra következtetek, hogy ezt egy talán szűkülő közönség fogyasztja, azonban olyan közönség, amely sosem fog megszűnni.
Ebben biztos vagy?
Épp tegnap láttam a Radnótiban a 451 Fahrenheit című előadást. Az alapgondolat, hogy vannak könyvemberek, akik kimentenek egy-egy könyvet a pusztulásból. Szép metafora. Ezt társadalmi szinten is megéljük, mindig megmarad a közönség. A jövőt nem láthatjuk – bármikor divatba jöhet a kultúra újra.
Lehet divat a kultúra?
Bizonyos kulturális jelenségek divatba jönnek, és kimennek a divatból. Színházi rendezési módok például – divatban van egy színházi iskola, és minden pesti vagy varsói színházban hasonló felfogású előadások születnek. Divatba jön a posztmodern – aztán ez elmúlik. Az, hogy a magaskultúra divatba jöjjön, az oktatási rendszernek is függvénye. Érdekes az is, hogy a diktatórikus elnyomó rendszerekben a magasabb kultúra iránti szomjúság sokkal erősebb, és a kultúra társadalmi jelentősége is nagyobb, mint a szabad világban.
Jót tesz az elnyomás a kultúrának?
Hegeli gondolat szerint a rossz néha jót is magával hoz. A diktatúra provokálja a szellemi javak létrejöttét – ilyen módon akár segítheti is a kultúrát. Sztálin vérengzése idején fantasztikus írói, költői teljesítmények születtek.
Jogilag meghatározható a kultúra?
Ez egy durva kérdés. Ha a kultúrát értékmentesen azaz kultúramentesen fogom fel, akkor a jog tudja kezelni. A jognak és a jogalkotónak halvány gőze sincs a kultúráról. Ha a jog a magaskultúrát akarja támogatni az rendszerint diszfunkcionális lesz. Előjönnek a pomogácsok és a DemeterSzilárdok. Mégis majdnem lehetetlen egy kis országban a magaskultúrát fenntartani állami támogatás nélkül – ugyanakkor a kultúrának elemi érdeke, hogy a politikát tartsa magától távol. Így lesz az állam elefánt a porcelánboltban, amikor kultúrát támogat.
Neked személyesen mi a kultúra?
Személyes ízlésem van.
Ez szép. És mi mozgatja a kultúrát?
A kultúra legerősebb mozgatói a sznobok. Sznobéria nélkül semmi nincs. Az a kulturális feladat, hogy legyen egy olyan csoport, aki a sznoboknak irányt mutat. Melyik az a festő, akinek a képe illik, hogy a faladon lógjon, melyik író könyvét kell megvedd, kinek a koncertjére kell elmenni, melyik színházakba kell járni. A sznobok tömege nélkül a kultúra halott. Mindannyiunkban van persze sznob – hiszen ismerjük, kinek a kritikáit, ajánlóit, cikkeit érdemes olvasni.
Mi mutat túl a sznobságon?
Az én ízlésem túlmutat a magaskultúrán – a populáris kultúrának is szeretem bizonyos részeit. Sőt azt gondolom, hogy hatalmas átjárás van a kettő között.
Tehát a kultúra folyamatos változásban van?
Igen, az lenne a tragédia, ha zárványokban létezne. A magaskultúra a populáris kultúrával folyamatos interakcióban van. Anélkül csak elefántcsonttorony lenne. Sőt a mindennapi kulturálatlanság lehet nyersanyaga a magaskultúrának, mint Part Nagynál a Magyar mesékben. A kultúra vége, ha elveszíti a kapcsolatot a valósággal.
Ezek szerint a kultúra az kortárs.
Abban az értelemben is, hogy vannak olyan kulturális termékek, amik a történelem során elvesztek. Ami megmaradt, értelem szerint kortárs. Az altamirai barlangrajzok tizenhétezer évesek, és a szó szoros értelmében kortárs művészet, Picasso is rajongott értük. Az iszlám, majd az itáliai barokk tobzódott az op-artban. Ha körülnézel, amit látsz, az a kortárs kultúra, akkor is, ha többezer éves – azzal a megszorítással, hogy nem mindent láthatsz. Van, ami például csak Dublinból látszik, vagy az érdeklődési körödön kívülre esik.
Filozofikusan megfogalmazható a kultúra szerinted?
Filozófusok írják az esztétikákat. Alapvetően szkeptikus vagyok abban, hogy a kultúra leírható-e filozofikusan, de nem zárom ki. Van olyan esztétika, ami megérteni próbálja a műalkotást, az tehát nem reménytelen dolog. A rendszeralkotó filozófusok valószínűleg nem alkalmasok ilyen feladatra. A nem rendszeralkotók, ha jó ízlésük van, igen.
Valami, ami kimaradt, és fontosnak tartod?
A válaszaim egy kultúrafogyasztó magánember magánvéleményét tükrözik. Az viszont bizonyos, hogy a szemüveged két szára között – tulajdonképpen – a világegyetem, vagy annak egyik változata elfér. A zsidó bölcselkedés szerint, minden halállal egy világ omlik össze. Aki egy embert ment meg az egy világot ment meg. Ha így fordulunk a kultúra felé, az jó kiindulás.
Majtényi László, jogász
Balázs
