– Merci, szerinted mi a kultúra? Mit jelent ez a fogalom a hétköznapjainkban?
– A kultúra rengeteg mindent jelent, és eleve nincs közmegállapodás arról, mi tartozik bele. Ha szó szerint fordítjuk, művelést jelent. Ez lehet bárminek a kiművelése, de szűkítsük le a Homo sapiens szellemi vagy fizikai fejlődésére – és gondoljunk mondjuk például a testkultúrára.
Közben a kulturáltság fogalma szorosan összefügg a civilizáltsággal is. Amikor azt mondjuk valakire, hogy kulturált vagy kulturálatlan, az inkább a civilizált viselkedésére reflektál, ami ebben a kontextusban könnyen válhat ítélkezéssé. De ha egy másik irányba indulunk el, ott az antropológiai, az etnográfiai és a társadalomtudományi megközelítés is. Amikor kultúráról beszélünk, gyakran magukra a kulturális termékekre gondolunk. Én is szeretem így felfogni – és a beszélgetés kedvéért szűkítsük le erre –: az egyetemes emberi történelem és szellem termékeiként.
– Ez nagyon jó megfogalmazás!
– Nagy általánosságban talán ezt is értjük alatta. A különböző szellemi termékeket: drámákat, regényeket, képzőművészeti alkotásokat, zenei szerzeményeket, valamint azokat a helyszíneket, ahol ezekkel találkozhatunk – a színháztól a múzeumokon és koncerttermeken át a könyvesboltokig.
Itt érdemes megemlíteni, hogy ezeket az alkotásokat többségében művészek – írók, zenészek, képző- és előadóművészek – hozzák létre. Az ő szerepükben van egy nagyon fontos közös motívum: bizonyos értelemben médiumok, közvetítők. Amikor az alkotási folyamatról vallanak, gyakran mondják, hogy ők csupán lejegyeztek, vászonra vittek egy „magasabb sugallatot”. Ha ezen a vonalon megyünk tovább, eljutunk a transzcendenciáig: a művészet összeköt valami olyasmivel, ami az immanens emberi léten túli, de amihez mindannyian szeretnénk kapcsolódni. A kultúra termékei – a megszületésük és a befogadásuk révén is – segítenek abban, hogy az életünket minőségibben, tartalmasabban és boldogabban élhessük le. Akiben megvan rá az igény, annak a világ megértésében is segítenek.
– Tehát a kultúra javítja az életminőséget?
– Szerintem igen. Amellett, hogy összegzi az emberiség tapasztalatait és irányt mutat, a jó művészeti alkotások érzelmi vagy értelmi szinten mindig adnak valamit. Ezt már Arisztotelész is felismerte, ő használta a katarzis szót, ami egy emelkedett, megtisztult lelkiállapotot jelent. Ezek a villanások segítenek abban, hogy a lehetőségeinkhez mérten klasszul és tartalmasan éljünk.
– Nagyon szép és tiszta megfogalmazás.
– Rengeteg kutató agyalt már azon, hogyan lehetne pontosan definiálni a kultúrát, de ha leszűkítjük a kulturális termékek körére, akkor szerintem ez a lényeg.
– Nagyon tetszik, hogy ennyire egyszerűen és érthetően megfogalmaztad!
– Na, akkor készen is vagyunk.
– Voltaképpen. Bár reméltem, hogy a művészet és a kultúra kapcsolatáról mesélsz még kicsit.
– Sok oldalról meg lehet közelíteni, az igaz. Például rendkívül izgalmas az a folyamat, ahogyan az öt érzékszervünkön át beáramló ingerek találkoznak a szellemi-pszichés beállítottságunkkal vagy az aktuális hangulatunkkal. Ha hallgatsz egy zenét vagy nézel egy festményt, a kulturális háttered, az ismereteid, a nyitottságod és a szocializációd határozza meg, hogy megszólít-e. Rengeteg tényezőn múlik, hogy számodra működik-e egy mű. Mitől lesz valami igazán nagyszerű, klasszikus alkotás? Talán attól, hogy az emberiség egy nagyon széles rétegénél képes „betalálni”.
– Azt én is nagyon szeretem, hogy a „tetszik – nem tetszik” nem egyenlő a „jó – nem jó” kérdésével. Például a mesterséges intelligenciával jópofa illusztrációkat lehet készíteni, de nem biztos, hogy azok művészeti alkotásként is megállják a helyüket.
– Igen, ez egy nagyon aktuális kérdés. Be tudják-e tölteni az AI-jal létrehozott kulturális termékek ugyanazt a funkciót, mint mondjuk egy kézzel festett kép? Walter Benjamin német filozófusnak volt egy híres tanulmánya, A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában, amit még 1936-ban, a fotográfia elterjedése kapcsán írt. Közel kilencven év elteltével ez az írás aktuálisabb, mint valaha. Benjamin kifejtette, hogy a mechanikus reprodukció – például egy fotó sokadik másolata – már nem rendelkezik azzal az „aurával”, ami egy egyedi, ember által létrehozott műalkotás sajátja. Ő a náci Németországban írta ezt, és a tömegkultúrává váló, átpolitizált műalkotások problémájára világított rá.
Ha a politikát félre is tesszük, és csak a technológiai fejlődésre fókuszálunk, egészen elképesztő kérdésekhez jutunk ma, amikor már az AI generálja ezeket a termékeket. Érdemes ezt két oldalról megvizsgálni. Az input oldalon ott az AI: minek tekintsük? Egy gépnek, vagy egy olyan intelligenciának, ami az emberek által korábban létrehozott alkotásokat szintetizálja? Ha így nézzük, ez valójában mégiscsak emberi forrásból táplálkozik, csak fel van tuningolva azzal, hogy az „agyában” ott van az összes eddig megszületett – és a világhálón dokumentált – emberi gyakorlat. A kimeneti oldalon pedig – és ez már kognitív pszichológia – miért ne válthatna ki egy ilyen kép ugyanolyan hatást a befogadóban, mint egy eredeti festmény? Na, itt jön be újra az aura kérdése.
– Egy zenész barátom, Petrovity Sándor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a művészetben van egy mély átélés, egy belső motiváció, amiért az alkotó dolgozik. Ha a közönség nyitott, pontosan ugyanezt az élményt képes átvenni – se többet, se kevesebbet. Ha az a fő motivációd, hogy pénzt keress a képeddel vagy a zenéddel, akkor a közönség is ezt fogja érezni. Nem lesz benne több, mert ha a művész nem élte át a katarzist, akkor közvetíteni sem tudja azt.
– Ez egy nagyon igaz megközelítés. Szerintem is kulcsfontosságú az ihletett pillanat: amikor megjelenik benned a kép, átáramlik rajtad, te pedig megvalósítod. Nem azért, hogy bárkinek is tetsszen, egyszerűen ki kell jönnie belőled. A giccstermékeknél pont ez hiányzik; lehet, hogy van dekorációs értékük, de a valódi mélységük nincs meg. És ott vannak az igazi remekművek, mint a Mona Lisa, amin Leonardo egész életében finomítgatott. Nyilván nem eladni akarta, hanem a lehető legjobbat akarta megalkotni.
– És egészen jól sikerült neki. Tényleg nagyszerű dolog művészettel foglalkozni – te is ezt tetted a Műértővel, majd A művel. Ezért választottad ezt a pályát?
– Igen, a művészet jó érzés, jó érzés a közelében lenni. A mű illetve korábban a Műértő elsősorban a képzőművésztre fókuszál. Bemész egy jó kiállításra, és úgy jössz ki, hogy feltöltődtél, inspirálódtál. Lehet, hogy ott még meg sem tudod fogalmazni, miért, de egy Szinyei-kiállítás színei képesek helyreállítani és harmonizálni a belső állapotodat. Vagy látsz egy kortárs videómunkát, ami felold benned egy feszültséget, vagy elgondolkodtat egy problémán, amit onnantól kezdve teljesen más szemszögből látsz. Összességében ezek a művészet – mint a kultúra egyik legfontosabb szeletének – az igazi érzelmi és szellemi funkciói.
Balázs