Péter, gimnáziumban két osztálytársammal csináltunk egy hasonló előadást – de poénból – visszagondolva elég béna tizennyolc éves kori hülyeség volt.
Ez meg egy béna ötven éves kori hülyeség.
Segíts megérteni, mi vitt arra, hogy egy ilyen előadást hozz össze!
Több összetevője van. Az egyik, hogy az a sorsom, hogy darabokat segítsek életre. Ezek történetek, valakivel megtörténnek, és színházi körülmények között lehetőség szerint úgy, hogy hatásuk legyen a nézőkre.
Irányítottak?
Pontosan. A színházi előadásokban nagyon komoly irányítottság van. És arra gondoltam, mi lenne, ha ez nem lenne. Még pontosabban, néha zártnak éreztem a hagyományos színházi kereteket – közben ez fontos része tud lenni egy előadásnak. Sőt, fontos része a nézői befogadásnak az a sok-sok effekt, amit a színház használ, hogy a hatás meglegyen a végén. Így a színházcsinálók igyekeznek mindent irányba állítani. Ez működik – és van ilyen munkám, és szeretem, élvezem, de elkezdtem vágyni egy olyan színházi eseményre, ahol ez nincs. Ahol azt is eldöntheti a néző, mikor ér oda, mit néz, mit nem néz – saját maga döntheti el, milyen élményt generál a felkínált dolgokból.
Ez így érthető. Mi a másik összetevő?
A privát történetek. Él bennem egy kép egy kellékes bácsiról, aki a takarásban várta, hogy egy fotelt és egy zsámolyt a jelre bevigyen a színpadra. Látszott, hogy fáj a háta, de ott volt minden figyelmével – annyira ott volt, annyira igaz volt, hogy elvitte az én figyelmemet a rendezésről.
Ugyanezeket a privát történeteket használom a tanításban is. Tehát a színész saját történetét meséli, és ez egy folyamat, ahogy ez teátralizálódik – egy először csak szavakban elmesélt sztori.
Ez tanítási módszered?
Nekem az, igen. Színésznevelési taktikának is nevezhetjük. Lényeg, hogy így aztán rengeteg történetet hallgattam végig az évek során. Sőt volt olyan, amiből előadás is lett. És ebből támadt az a gondolatom – amit bizonyítani nem tudok – de biztos vagyok benne, hogy ha lemennénk most az utcára, és találomra megkérdeznénk nyolc embert, hogy mondjon el egy-egy történetet, az a végén összeállna egy előadássá. Elkezdenek összeérni a történetek – rímek fognak képződni vadidegen emberek történetei között.
A Mivanveletek-ben is ugyanilyen privát történetek vannak – amik a helyszín kereteiben lesznek egy történetté.
Ez akkor a te történeted?
Ahogy a szeretteidet összeraknánk egy helyre, ahol te nem vagy – ők mégis kiadnának téged – úgy igen.
Az előadás FB oldala: https://www.facebook.com/events/701165041485216
Jegyeket a kuglerartjegyek@gmail.com emailcímen rendelhettek.
Az előadásról a fényképeket Forgács Péter, Forgács Péterről pedig Kuttner Ádám készítette.
Balázs
