A HAB-ban a Vasarely x Fajó kiállításon épp tárlatvezetés volt.
Így nehezen fotóztam le Vasarely Zebrák faliszőnyegét.
Viszont amit elcsíptem a beszédből, hogy Fajót kint akarta tartani assziszetnsének Párizsban. Ez a Zebrák játékos kép valóban. Talán ebből indult az a koncept, amitől aztán Vasarely az lett, aki. Ezekből halom van az emeleten. Engem egy ilyen is untat, hát még sok. Látszik, hogy gondosan kitalált formák, de érzelmileg érdektelenek.
Fajóból jóval kevesebb van, az nem fájóan unalmas.
A Q Contemporary-ban válogatás látható a saját gyűjteményükből Present eye looking to the past címen. A Hab-hoz hasonlóan, itt is alapvetően koceptuális művekkel. Ez sem hozzám szólt.
A két Andrássy úti galériától nem messze a Székely Bertalan utcában nyílt a Point. A tulajdonos Hargitai Tibor művei láthatók. Sajnos el is akarta mondani, mire kell figyelni, és mit akart ezekkel a képekkel. Szerencsére van rutinom, hogy jó ütemmel tudjak úgy kérdezni, hogy ezek a szóáradatok megakadjanak. Viszont a zene legalább jó volt, sőt vendégváró édességes bödön is van.
Meggyőződésem, hogy a gondolati síkon kezelt képzőművészet nem jó irány. A gondolatok közlésére kitalálták már az irodalmat. Persze értem, hogy biznisz irányból értelmezhetőbb – a HAB is a Hungarian Art and Business rövidítése – de a művészet nem biznisz. Szerintem.
Szonja barátnőm jutott eszembe, aki ha valami olyan munkát vagy tanulmányt végzett, aminek alpvetően nem látta értelmét, ennyit mondott: CV-be jó lesz. Ez is ilyen: posztnak jó lesz.
Balázs
