Közben egy nagyon kedves barátommal pont azon beszélgetünk, hogy mi van akkor, amikor valaki megváltoztat egy beidegződött, megszokott reakciót. Amikor új reakció születik – az valóban Nulladik perc lehet, mert új idő és tér születhet. Legalábbis annak, aki valóban megváltoztatja a reakcióját.
Na, és erre jött a bemutató.
A darab tényleg remekül megírt szöveg. Mind a hat szereplőnek vannak izgalmas jelenetei, monológjai – látszik, hogy Göttinger Pál odafigyelt erre. Izgalmas utalások, szójátékok. És mind a hat színész törekszik a szövegből kihozni a maximumot, odafigyelni a szöveg játékára.
Számomra a színház elsősorban vizuális világ. Fontosnak tartom a színpad képét, a díszletet, és a mozgást a színpadi térben. És ebben a rendezésben nem történt meg a csoda, nem volt egy izgalmas kép sem, amit láttam. Valahogy nem teremtődött meg a tér a darabhoz – és így a szöveg finomságai is mintha elvesztek volna sokszor.
Arra gondolok, mivel az írója rendezte a darabot, nem lépett át az írói reakciókból – a rendezői reakciókba.
A taps után ezt hallottam balról: ez aranyos volt! És ez nagyon jól rávilágított, hogy ez a darab, ebben a rendezésben tényleg megmarad aranyosnak.
Nyáron több felé is láthatjátok! Az előadás hivatalos oldala: https://orlaiprodukcio.hu/eloadas/a-nulladik-perc-180
A képet a szünetben készítettem, pont előtte beszélt a darabban Marcel, hogy neki mit jelent a naplemente.
Balázs