A darabra beülve egy klasszikus Szentivánéji álom előadására számítottam. Nem is lehettem messzebb az igazságtól. Már Závada Péter átírása is egy kaotikus történetet nyújt, amire még jó néhány lapáttal rádobtak.
A darab elején levetkőzték a színházi normákat – átvitt és fizikai értelemben is. A háttér ugyan nem látványos díszlet – egy penészes, beszakadt tetejű, régi épületet mutat – amit a világításokkal keltenek igazán életre. Schnábel Zita valahogy remekül ért ezekhez a terekhez.
A normák elengedésével rengeteg szabadságnak adnak teret, amelyet a társulat tagjai kiválóan használnak. Szabadjátszás a megrendezett rendetlenségben, ami egyszerűen csak működőt. A humor és a színpadi káosz, az előadás alatt mosolyból kitört nevetés és WTF? érzések váltották egymást. ,
A darab szókimondó, nem burkolja a mondanivalóját. Legfőbb témái a mai színház, színész és a nézők. Egészen az erős megszólalásoktól, a kis megjegyzésekig, mint amikor a nézőtéren játszó színész kiszól: „Elnézést, én sem szeretem, amikor a nézőtérről játszanak”. Ezt erősíti, hogy valahányszor a nézőkről beszélnek a színpadon, a nézőtér lámpái felgyúlnak – igen most rólatok van szó.
Az előadás hivatalos oldala: https://www.orkenyszinhaz.hu/hu/musor/lidercek-shaxpeare-delirium
Fotó: Horváth Judit / Örkény István Színház
Iván
