Hivatalosan kísérleti film. Abban az értelemben biztosan, hogy Nádas Péter felolvasása mellé milyen képeket lehet tenni.
Szépeket. Mivel a halállal inkább nem foglalkozik az európai társadalom – ez így különösen izgalmas. Ez a nem foglalkozás kicsúcsosodik a következő mondatban: „Itt ültem neveltetésem jéghideg csődjében.” Mindez Nádas Pétertől.
Amikor egy író olvassa fel saját művét, mindig kap a szöveg valami feszült külön értelmet. Mivel a fim majdnem két órás, és végig az ő hangját halljuk – az ő történetét – ez a külön értelem intenzívvé válik.
Irodalmi nyelven nagyon megindító a halál pillanatának leírása. Egyszerre nagyon más, mint a Tibeti halottaskönyvben leírt folyamat – és ugyanakkor pontosan ahhoz hasonló.
Talán ez tényleg az a film, amit mindenkinek látnia kéne.
Fotó: port.hu
Balázs
