Laci, miért tartod fontosnak, hogy a kutyád gondolatait leírd?
Nem is tudom, nem én, inkább ő ragaszkodik hozzá. Illetve ő írja – persze van, hogy a klaviatúrát én nyomogatom, de ennek az egyik oka, hogy nem készült még kutyabarát klaviatúra. Alapvetően az ő óhaja volt, én csak segítek neki.
Harap, ha nem segítesz?
Nem, dehogy – nagyon jóban vagyunk. Egyáltalán nem harap. Az egyik állandó vitánk éppen az, hogy rajong az emberekért. Feltétlen bizalommal fordul feléjük. Azt hiszem, alaptermészetem szerint nem vagyok gyanakvó, de az emberekkel voltak rossz élményeim is, találkoztam alattomosakkal, ezért nem vagyok annyira feltétel nélkül elfogadó, mint Soma.
Kutyákkal is jóban van?
A kutyákkal sokkal bonyolultabb a viszonyrendszere. Én mindig mondom, hogy mindenféle fajta, vagy faji előítélet helytelen – de például a német juhászokat nem szereti, a patkányokat, rókákat pedig feltétel nélkül gyűlöli. Közben az egyik legjobb haverja Azúr, aki német juhász. A ridgeback-eket sem szereti. Általában a nála nagyobb kutyákat fenntartással kezeli, a kisebbekkel, amíg nem morognak, inkább elfogadó.
Hivatalosan te a gazdája vagy?
Igen, erről is sokat beszélgetünk. Tulajdonjogilag ő az embereié, de ezt mindannyian tudjuk, hogy ez elfogadhatatlan emberi megközelítés. Soma saját magát, akárcsak mi őt, autonóm lénynek tartja. Igaz a törzskönyvébe a feleségem be van jegyezve tulajdonosként, de nem úgy tekintünk rá, mint a tulajdonjog tárgyára. Megjegyzem, van olyan bírói ítélet Európában, ami jó lépés a helyes irányban, hogy egy házastársi bontóperben, ahol vagyonmegosztás van, a kutyára nem szabad úgy tekinteni, mint egy porszívóra. A bírónak figyelembe kell vennie, hogy egy szeretni, szenvedni és gondolkodni képes lényről kell dönteni.
Laci, hogy szoktatok kommunikálni?
Ha az ember figyel a kutyákra, érti is őket. Azok, akik érzelmi viszonyt ápolnak kutyával, törpedisznóval vagy vadászgörénnyel, egyetértenek abban, hogy van közöttük működő kommunikáció. Nekünk volt okos lakásnyulunk is, akit Bélának hívtak. Én olyan, szerintem teljesen épeszű embert is ismertem, aki a növényeivel beszélgetett. Miért is ne? Egyik mélyen ateista barátom azért járt ki a temetőbe, hogy elhunyt házastársával beszéljen. Soma speciális eset. Mint a Jack London által megírt ősei, Jeromos és Mihály, a beszélő és az éneklő kutya, minden reggelt úgy kezd, hogy kiáll a szoba közepére, és torokhangon elmond sok mindent, amit az elkövetkező napról gondol. Gesztusai is érthetőek, arckifejezéssel és testbeszéddel is rengeteg mindent elbeszél. Ha véletlenül valamilye fáj, azt azonnal megmondja. Olykor, ez is beszéd, megfog egy tárgyat és elém teszi, majd keresi a szemkontaktust. Ezek egy részét a vadidegenek is értik. Ha valamelyik embere szomorú, csalódott, ezt rendszerint ő veszi először észre, és az illetőt, minden más dolgát félre téve, azonnal, rendszerint sikeresen és lelkesen vigasztalja. Felmerült egyszer, hogy tud-e angolul? Noha nemigen próbálta, hasonlóan ért írül és angolul is, mint magyarul. De ha mégsem, gyorsan tanul. Soma és emberei között nincsenek komolyabb kommunikációs akadályok.
Ha elolvasnád: https://corvinakiado.hu/index.php?action=konyv&id=139503932
Balázs
