Marci, hamarosan végzel a Kőbányai Zeneiskolában, mi történt a három év alatt?
Sokat tanultam, és sok lehetőségem is volt, különösen azért, mert kevés zongorista van. Megtanultam milyen nagyszínpadon állni, milyen egy turné – igazán beleláthattam a zenész életbe, ami jó volt. Nem csak zongorista, hanem zenei producer szerepben is kaptam lehetőségeket. Szakmai fejlődés volt, ez biztos, viszont ezzel együtt a sok lehetőség el is vitt a saját utamtól, de most mindenképp vissza szeretnék rá térni.
Mik a terveid akkor?
Októberben kihozok egy albumot Obsession néven, amin tervezetten kilenc szám lesz. Instrumentális, és angol nyelvű számok egyaránt.
Fontosnak érzed az angol nyelvet?
Azt éreztem, most ezzel könnyebben, jobban ki tudom fejezni, amit akarok.
Te írod a szövegeket?
Ez egy nagyon izgalmas dolog. Édesapámmal közösen írjuk a szövegeket – ez az igazi közös pontunk. Ezért jól tudunk együtt dolgozni. Mikor mutatom neki a zenét, sokszor magától tudja, mire gondolok, miről szól a szám.
Tehát klasszikusan dolgozol, először a zene, és arra jön a szöveg?
Igen, először a zene, erre jön egy halandzsa angol általában, amiből megmarad pár szó, gondolat, és utána kezdünk a szövegen dolgozni.
Szüleid támogatása, már a gimiben is megvolt.
Igen ők mindig támogattak ebben, a zenélésben, és nem csak úgy, hogy nem mondták, hogy ne csináljam, hanem így is, hogy belefolynak.
Független zenész vagy, ha jól tudom – ez miért fontos számodra?
Csak egy dallal vagyok szerződve az egyik kiadóhoz. A kiadók abban érdekeltek, hogy minél jobban eladható, közönségbarát legyen egy dal. Ez általában nem találkozik azzal, amit én szeretnék csinálni. Számomra nem az az elsődleges, hogy hányan hallgatják meg a zenémet, hanem az, hogy ténylegesen, őszintén kifejezhessem magam, kompromisszum nélkül. – és ez most fontos. Szeretnék valóban egy olyan albummal előjönni, ahol az érzelmek és a mondanivaló van előtérben a zenében. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálok befogadhatóbb populáris dalokat is, csak most az elvontabb progresszívebb irány van előtérben.
A tanulmányok folytatását tervezed?
Az elektronikus zene izgalmas eszköz a kifejezésre, ez érdekel – de ebben a pillanatban még nem érett meg bennem, hogy akár a Zeneakadémián folytassam, bár járok az előkészítőre, és nézegetem a külföldi egyetemeket is.
Térjünk vissza a Waldorfhoz. Te Waldorf általánosba és gimnáziumba is jártál – ez is a szülői támogatás egy része, de amire kíváncsiak vagyunk, hogy ez mit adott hozzá a zenédhez?
Valószínűleg nagyon sokat. Alapvetően ad egy olyan gondolkodásmintát a világról, ami nem átlagos. Ez nagyon segített engem abban, hogy merjem ezt csinálni. Merjem megfogalmazni, és közzétenni azt, ami tényleg belőlem jön. A Waldorf egy nagyon elfogadó közeg, azóta sem tapasztaltam ilyet.
Láttalak a Waldorf gimi 11-es szólóestjén, azt végig zenélted, a te számod zseniális volt – majd a gimnáziumot záró munkád is egy album volt. Erről beszélsz?
Igen, egy remek időszak volt, amikor kifejezetten azzal foglalkozhattam ami a legjobban érdekelt, és még értékeltek is emiatt. Ehhez kapcsolódik az ősélményem a zenéléssel kapcsolatban, vagy az a pillanat, amikor véglegesen eldöntöttem, hogy ezt fogom csinálni. A szólóesten a 30Y Azt hittem érdemes című számát játszottam, ezt később megmutatták Beck Zolinak, aki el is hívott egy koncertjére, ahol beszélgethettem is vele. 17 éves voltam, és Zoli azt mondta nekem, hogy ezt sose hagyjam abba.
Lévai Márton új dala:
Rozi és Balázs
