Milyen ebben a támogató projektben részt venni, ami kifejezetten egy pályakezdőt segít?
Milyen érzés? Mindig izgalmas egy új rendezővel dolgozni – fejtegetni együtt egy anyagot és ezáltal megismerni és megérteni egymást. Másfél hónap alatt igazán el tudunk mélyülni egy témában – sokkal közelebb kerül egymáshoz, mintha kávézókba járnánk, és a gyerekkorunkról beszélgetnénk. Hogy Juli pályakezdő – az semmiben nem befolyásol. Ha valamiben mégis, akkor abban, hogy tudom: energiadús, sokat jelent neki, nem rutinból fogja megcsinálni – csak a pozitívumokat látom benne. És természetesen megtisztelő, hogy bizalmat szavazott nekem, amikor rám osztotta Medeia szerepét. Szeretek fiatal alkotókkal dolgozni.
Ő akart veled dolgozni?
Gondolom… Azt se tudtam milyen pályázatok érkeztek be, miből válogattak. Kész tényt kaptam: Médeia, Bagossy Juli.
Milyen a próbafolyamat? Más, mint szokott?
Színes, játékos, kísérletező, miközben végtelenül felkavaró. Az olvasópróba után másnap elkezdtünk próbálni. Mivel nem ismertük egymást Julival, azonnal munkához láttunk, egyből végletes állapotokat kerestünk és mindenki mesélte az élményeit, tapasztalatait a témával kapcsolatban. Nagyon tudok azonosulni azzal a világgal, humorral, és gondolkodással, amit felfestett előttünk. Megdöbbentett, hogy egy ilyen fiatal lány, milyen pontosan tud fogalmazni és elemezni élethelyzeteket, belső folyamatokat, amiket még nem is élt át… – csak nézek.
Juli azt mondta, nagyon sok ötletet hoztatok a darabba.
Azért ez nagyjából mindig így van. Az olyan munkákat szeretem, ahol párbeszéd alakul ki a rendező és a színészek között. És itt most tényleg egy kísérletező csapat állt össze; a színházat Bányai Kelemen Barnàval képviseljük; de Kanyó Kata, Pásztor Dániel és Jakab Balázs rengeteg energiát, ötletet hozott. Igazán jó élmény velük lenni.
Mindjárt itt a főpróbahét. Várod, hogy bemutassátok?
Igen. Van még munkánk vele, de nem állunk rosszul. Kíváncsi vagyok már a visszajelzésekre és persze rettegek is tőlük. És picit várom is, hogy vége legyen, mert kezd megviselni a téma. Már nem tudom itt hagyni – hazaviszem – és az nehéz.
Hazaviszed?
Két hónapig az elhidegüléssel, a magánnyal, a magány okozta téves gondolatokkal, kiábrándultsággal és negatív örvénnyekkel foglalkozni, lefele-lefele menni – az lelkileg nehéz. De ezt nem panaszként mondom, ritka ajándék ez a szerep – de jó is lesz lerakni.
Tehát az hat rád jobban, amit próbálsz, és nem az esti előadások?
Persze, most próbálom be ezt az állapotot, amit esténként majd elő kell hívnom. Mostantól kezdve, ha ki lesz írva, hogy Médeia, akkor aznap bejövök, és amikor belépek a térbe, meglátom a színpadot vagy az öltözőből hallgatom az előadás zenéit hangbeállás alatt, akkor sejt szinten áthangolódom és tudni fogom mi a dolgom. Remélem. Egy próbafolyamat ez: ezeket a szagokat, hangokat, képeket tárolom – és idézem elő újra és újra.
Ez egy tudatállapot – nem? Most készíted a Médeia tudatállapotod. Akkor neked rengeteg tudatállapotod van!
Igen. Végül is – igen. Amíg készül, az tud nehéz lenni. Érzékeny állapot. És még nem tudom milyen lesz ezt játszani. Ilyenkor mindig zavarban vagyok; hát egy hét múlva lesz csak a bemutató! Legyen már meg és majd utána okoskodom! Mi van, ha itt mondok mindenfélét, aztán meg nem sikerül…
Akkor pláne nagyon köszönjük, hogy vállaltad a beszélgetést!
A fényképet Dömölky Dániel készítette.
Az előadás hivatalos oldala: https://katonajozsefszinhaz.hu/eloadasok/bemutatok/43580-medeia
Balázs
