Szinetár Dórát kérdeztem – milyen egy ilyen helyzetben a bemutatóra készülni? Jelent ez nagyobb terhet, vagy pont felemelő, hogy mégis van a színház és érdemes benne dolgozni?
Ezek a meghatározások nem jutottak volna eszembe, ha nem kérdezed.
Tavaly, amikor próbáltuk a Bálnát, és megvolt az előbemutató, utána derült ki, hogy hogy ha nem érkezik meg a színház várt pénzügyi támogatása, akkor nem lesz következő évad. Júliusban volt a támogatói nap, pultoztunk, próbáltunk kedved csinálni az embereknek, hogy jöjjenek az Átriumba, és támogassák a színházat. Akkor lehetett érezni egy felfokozott hangulatot. Sokan adományoztak, olyanok is, akik talán még sosem látták egyetlen előadását sem, csak fontosnak érezték, hogy támogassanak valami olyasmit, ami működik, és aminek így indokolatlanul lehet vége. Eksztatikus hangulat volt.
De én éltem már meg ilyen hangulatokat. Legutóbb az Alföldi Robi vezette Nemzeti Színház utolsó előadásánál. Ott forradalom volt a levegőben. Hatalmas, véget nem érő taps, még kint a színház előtt is, azokkal, akik nem jutottak be az előadásra. Azt éreztük, ha valamikor, akkor az ott összegyűlt értelmiség elindít valamit, aminek valódi következményei lesznek. Mind ezt éreztük, aztán hazamentünk. Talán ez nem az az ország, ahol ezektől a hangulatokból valódi változás indul el.
Nagyon szomorúak leszünk, ha ne adj’ Isten bezár az Átrium – mi is, akik itt dolgozunk, és a nézők is. Aztán majd enyhül a fájdalom, és a lista növekszik, ahol azt jegyezzük, hogy mi mindent vesztettünk el olyan kurtán-furcsán.
Akkor marad a szakma, te is, és a többiek is csináljátok a dolgotokat?
Nem tudunk mást csinálni. Még tehetném azt, hogy közben idegbeteg vagyok, de ez nem túl előremutató.
Nagyon boldog voltam, hogy eszébe jutottam egy fiatal rendezőnek, hogy az élete első rendezésében játsszak el egy szerepet, volt egy csodálatos próbafolyamatunk, és szombaton bemutatjuk az előadást. Bence az előbemutató után, nyáron kicsit átszerkesztette a darabot, így jó pár mondat máshová került, másmilyen lett, izgulunk egymásért, hogy mindenkinek eszébe jusson az új szöveg. Én nem tudok mást tenni, mint pozitívan gondolkodó ember, csak bízni abban, hogy ezt játszani fogjuk.
Az Átrium nagyon jó, gondolatébresztő színház Budapesten. Az összes előadásban olyan színészek játszanak, akiket én egytől-egyig rendkívül tehetségesnek és hitelesnek tartok. Látom, hogy itt csupa jó szándékú ember valami nagyon jót szeretne csinálni.
Én hiszek az energiamegmaradásban, azt gondolom, ha ne adj’ isten, itt le kell húzni a rolót – ennyi tehetséges ember, ennyi jó energiája nem fog elveszni – és bár nem tudom mi – valami fog abból születni, és remélem, hogy annak én is részese lehetek.
A fényképet az előadásról Lakatos Péter készítette.
Balázs
