Az Orlainak tényleg küldetése, hogy kortárs darabokat mutasson be – ez is ilyen. A Belvárosi pedig az Orlai egyik legfőbb játszóhelye, a maga törzsközönségével.
Az előadás pedig az általam itt látottak közül a legizgalmasabb, mind rendezésben, mind történetében.
A bemutató utáni taps elültével, nyugodtan szedelőzködtem, de mintha más lett volna a dinamika, mint a megszokott – erre figyeltem fel. Sokan maradtak ülve, beszélgetve, vagy nem rögtön a ruhatárba indultak, hanem megállva magyaráztak a darabról. Naná, hogy elkezdtem fülelni.
A darabban María Luisa képzeletbeli lakótársai jelentek meg, illetve volt egy ezüst ajtó, és volt Raul a portás.
Többen a képzeletbeli szereplőket értelmezték – régi szerelmek, mások az utolsó jelenetben Raul színeváltozást. Valóban Gyabronka József egy csillogó szmokingban, piros zsabóban teljesen más dolgokra figyelt ebben a jelenetben. És ezzel kapcsolatban hangzott el a kedvenc kommentárom: tudod ő a Móka Miki – gondolom a ruhára céloztak. Pedig nagyon szépen játszott Hernádi Judittal – és csak a hanglejtése emlékeztethetett erre a régi televíziós alakra.
Szóval a szembenállás egy nem mindent konkrétan kimondó darab és a hely törzsközönsége között valahogy létrejött. Ez szerintem egyáltalán nem baj, ráadásul a szembenállás mindig egy kapcsolatot jelent. Aktív kapcsolatot, mert van benne némi feszültség, vagy polaritás. És ezt jó volt megélni.
Határozottan bírnám, ha nem csak az Orlai törzsközönsége nézné meg.
Az előadás hivatalos oldala: https://orlaiprodukcio.hu/eloadas/maria-luisa-196
A fotókat Várszegi Joe készítette.+36
Balázs