Judit, hogy születtek ezek a táncoló Vénuszok?
2010 környékén csináltam a kábel- és drótszobor-sorozatomat. Általában az a munkamódszerem, hogy akár öt szobron is dolgozom párhuzamosan, és ha megérzem valamelyikről, hogy nem foglalkoztat eléggé, nem élvezem, akkor azt azonnal abbahagyom, félreteszem. Egy ilyen alkalommal fogtam ezekbe a kicsikbe menet közben, amikor épp nem foglalkoztam a nagyokkal.
Szóval úgy mellékesen?
Igen, „mellékesen” készült akkortájt olyan hetven darab. Ki is állítottam itt-ott őket. Nemrég visszakerült hozzám közülük kettő. Ezeknek még kicsit bumfordibb, sutább a formájuk, de az új darabok mellé téve jó látni, milyen látványi ívet képeznek együtt, honnét hová nőttek formailag. Husiknak neveztem el őket, másodcímük: Vénusz-torna. Ezt a címet egyébként a most elhunyt Fitz Péter művészettörténész, kurátor adta.
Tizenvalahány év választja el az elsőt és az utolsót?
Az idén volt két komoly műtétem, így nem tudtam nagyobb szobrokat készíteni. Hajtott viszont a belső kényszer, hogy akkor is kell valamit csinálnom, és valahogy mindig megtalálom hozzá a megfelelő csatornát – itthon aztán, mintegy rehabra küldve, elkezdtem újra a kis Husikat. Ilyeneket az ágyban ülve is lehet formálni.
Rehab?
Miután műtöttek, fontos volt nekem, hogy elringassam magam valami jó meditációs közegben. Egyszerűen jólesett ebben a nehéz élethelyzetben csinálni ezeket az aktív életörömöt sugárzó, nagy seggű Vénuszokat. Előző szobraim más életérzést hívtak elő a nézőben, szerkezetileg az áttörtség, általában a „negatív” forma jellemezte őket – miközben az egyik gyerekkori szobor-ősélményem a Willendorfi Vénusz. Nem azért, mert termékenységi szobor, hanem egyszerűen jó ránézni azokra a pozitív formákra. Ha belegondolsz, sokkal jobb érzés átölelni egy piknikus testalkatú embert, mint egy csontosat, soványt. Talán hülyeség, de engem ezek a pozitív formák önmagukban jó érzéssel töltöttek el. A gimnasztikus mozdulatuk még hozzá is ad ehhez a jó élményhez.
Így gyógyultál – értem, most meg egy könyvre készülsz.
Kaptam rá támogatást, az Equibrilyum Könyvkiadó pedig az anyagiakon kívül a szerkesztésben is segítséget nyújtott. A Vénusz-torna installáció az Equibrilyum Art Collectionba fog kerülni – jó helyen lesz, és meg fog jelenni rólam illetve a munkáimról egy kiadvány.
A fényképeket Csanádi Gábor és Dinea László készítette.
Rabóczky Judit Insta oldala: https://www.instagram.com/raboczkyjudit/
Balázs
