Ismeri mindenki azt az anyai vagy nagyanyai – mindenképpen nő ági szülői – mondatot a vasárnapi ebéd után, hogy: le kéne szedni az asztalt. Ez nyelvtani szempontból értelmezhető egy bizonytalan, de inkább jövő idejű kérésnek. És nem az diktálja, hogy ezt majd egyedül kelljen megcsinálja – hanem az, hogy történni fog valami. Jön a kávé, sütemény – például. Szóval a mondat inkább tartalmaz felszólítást, és azonnaliságot.
Határozottan ezt éreztem az előadással kapcsolatban.
Egyszerűen mást jelent ugyanaz a vers egy női szájból. Felszólítás és azonnaliság – kávé és süteményillattal. Határozott kedvesség? Nem biztos, hogy jól meg lehet ezt fogalmazni.
Inkább figyelem és lágyság.
Igazán izgalmas pátoszmentesen hallgatni ezeket a verseket – ezzel a lágysággal, női értelmezéssel. Ezzel a szemlélettel az a pár vers, amit költőnő vagy női költő írt – különösen hangsúlyos lett az előadásban.
Érdemes megnézni!
Az előadás oldala az RS9-ben: https://rs9.hu/eloadas/verslabak-hazafele/2023-03-14/
Ha megnéznéd: https://rs9.jegy.hu/program/verslabak-hazafele-140738
A fényképeket Margitay Klára készítette.
Balázs