Most is egyedül jött korizni, én pedig megsajnáltam, felajánlottam, hogy csatlakozzon. Jól éreztük magunkat így hárman. Még mielőtt levettük a fáradt lábunkról a korcsolyákat, Ő meghívott minket egy teára. Ez nagyon jól esett. Szét voltam fagyva, az ujjaim a jégtől rákvörössé változtak, az arcom pedig kipirult, mint egy kismamának, de a tőle kapott meleg ital teljesen felmelegített.
Miután átöltöztünk, és megálltunk még a bejárat előtt, Viki és ő bejelölték egymást mindenhol. Nem mondom, hogy nem zavart, de úgy gondoltam, miért is ne, hiszen jól szórakoztunk az este. Ezután szétváltunk.
Én és Ő együtt sétáltunk ki a villamoshoz, ahol felajánlotta, hogy hazakísér. Majd ki ugrottam a bőrömből. Több mint 3 órát velem szeretne lenni? Nem laktunk egymástól messze, kb. 5 megállóra, de az is 10-15 perc plusz idő.
-Csinálhatnánk több ilyet. Én nagyon jól éreztem magam.
-Igen én is így vagyok ezzel. Válaszoltam boldogan, mit sem sejtve a következő kérdését.
-Jövő hét szombat ugyan ekkor jó lehet? Viki is ráér szerinted?
-Nem tudom. Majd meglátjuk. – zártam le gyorsan és egyszerűen ezt beszélgetést, miközben szálltam le a villogó fényű ajtók között.
Elköszöntünk és jó hétvégét kívántam neki. Meg se vártam, hogy elinduljon a villamosa. Sírni szerettem volna, de a hideg csípte az arcomat. Gyors léptekkel haladtam a sötét utcán, mint akit üldöz valaki, pedig csak a bánat volt az.
A következő hét drámái már meg sem hatottak, egyfajta bosszúra szomjaztam.
Ódri
