Gergő, miért írtál pont egy ilyen regényt?
Halmos Ádámmal, az Open Books kiadó vezetőjével sokat beszélgettünk arról, hogy milyen érdekes korszak volt a századforduló, illetve az 1910-20-as évek milyen sok mindenben idézi fel azt, ami most van. Egyetértettünk abban is, hogy erről írni kéne, mert a korszak adja magát, illetve Abbázia remek helyszíne volna e regénynek. Egy ideig magam sem hittem, hogy ez valóban az én időszakom lesz, de aztán elkezdtem belemélyedni a korszakba; könyvtár, levéltár, amit elértem, és beleszerettem. Nagyon érdekes a korszak női irodalma, amiből egy-két nevet ismer az átlagolvasó, de valójában az akkori férfiuralta irodalmi életbe nem szívesen engedték be a nőket. Úgy próbáltam női irodalmat írni, ahogy a korszakban nem lehetett, hiszen rengeteg minden volt tabusítva, és egy nő annyi mindenről nem írhatott – főleg ami a női lét testi velejárója.
Így lett Erős Ada?
Igen, egyes szám első személyben beszéli el pár hónap történetét. Remélem, sikerül átadni valamit a korszakból, és az olvasó felfedezheti, ahogy én, hogy bár 1911-ben járunk, az ott és akkor nagyon sokban hasonlít a 2020-as évekre, miközben persze rengeteg minden változott. Számomra fontos, hogy ez ne csak egy élettörténet legyen, hanem kis betekintést kapjunk abba is, mi volt a női jogok terén, a nőnevelés és a női munka lehetőségek helyzetére is rálássunk, no meg a férjfogás technikáira. És persze még sok minden másra, amiről most nincs időnk beszélni…
Milyen volt férfiként női írást készíteni?
Remek játék férfiként női lélekbe bújni (nyilván fordítva is igaz ez), persze felelősséggel kell eljárni, nem lehet hiteltelen a végeredmény.
Milyen volt ez a korszak, te hogy látod?
A Monarchia akkori elitje hitt a halhatatlanságban. Abbáziában – mivel gyarmat nélküli birodalom –élték meg az egzotikum iránti igényt és a szabadságélményt. Ez Abbázia szép korszaka Jókaival, Molnárral, maga a fényűzés és az öröklétben való hit. Erre jött pofonként a világháború. Az izgatott, hogy ennek a korszaknak a hétköznapi, vagy éppen nem hétköznapi karaktereivel milyen történetet lehet elmeséltetni.
Gergő, mi volt számodra a legjobb élményed a könyv írása kapcsán?
Ezt csak nagyon személyesen tudom megválaszolni. Az írás igazándiból egy meditációs tevékenység számomra, vagy mondjuk inkább kontemplációnak. Fiziológiás szükségem van arra, hogy magas szinten, fáradtságig használjam az agyamat. Egy mondatot jól összerakni, sokszáz oldalon keresztül feszíteni a cselekményt, a karakterfejlődést, mindent, ami az írás része – és ezt kitartóan, 6-8 hónapig csinálni – na, az ezzel járó pozitív feszültség nekem fiziológiásan jót tesz. Tehát valamilyen szinten az írás nekem önmegváltó folyamat – és így a könyv írása nekem ezért volt hatalmas élmény – maga az írás.
Ha elolvasnád: https://openbooks.hu/termek/villa-abbazia/
Huszti Gergely fényképét Pörneczi Bálint készítette.
Balázs
