Ezen a kiállításon fordult a kocka. Nem az önmagukban kutató portrék tanítottak, hanem én voltam a bölcs, én meséltem a tört színekkel megfestett lányoknak, hogy mekkora mázlijuk van, amiért ott vagyok. Mert én már tudom a választ a kérdéseikre – innen, az eltelt idő túlsó partjáról.

Generációs trip pasztellben

Laár Balázs és Váradi R. Szabolcs kiállítása egy pasztellbe csomagolt generációs élmény volt nekem. Felmerülhet a kérdés, vajon mi vesz rá két ötvenes férfit, hogy fiatal lányok szemén keresztül bontsák ki a világot? Lehetnek ötleteim, de válaszom nincs, és talán nem is kell. Csak azt tudom, hogy azonnal belecsúsztam ebbe a fura, lebegő állapotba, és ott is maradtam addig, amíg a kiállítás után ki nem értem az utcára.

Kellettek ehhez a színésznők is, akik a képeket és a hangulatverseket életre keltették. A libbenő gondolatok illanó szépséggel pingpongoztak a térben, amikor megszületett a pillanat, és az ötvenes újságíró visszazuhan az ifjúkorába. Oda, a Tilos az Á pincéjébe, egy Kispál-koncert első sorába, amikor ugyanebben a határozott, de a valóságot a szemével éhesen beszippantó létben teltek a napjai.

A vernisszázsok kiállítása

A tárlat folyamatos mozgásban van, Laár, Váradi hathatós közreműködésével naponta kelti életre modelljeit. Minden napra jut egy előadás, amelyben más-más színésznő (Kárász Eszter, Dobra Mara, Mikecz Estilla, Balla Eszter, Bartsch Kata, Csuja Fanni, Potonyecz Fanni, Sodró Eliza, Grisnik Petra, Bach Kata, Sárközi-Nagy Ilona, Kovács Vecei Fanni), sőt az egyik nap még egy zenekar is (Swim Swim Naked) hozza a kiválasztott verseit Váradi repertoárjából. A kiállítás tehát úgy lett kitalálva, hogy sutba dobja a vernisszázs, finisszázs gondolatát, és fennállása alatt folyamatosan ünnepli meglétét, ezzel egyfajta fesztivállá építve az eseményt. Én a keddi megnyitón voltam, de biztosan ugyanúgy élt a szerdai és csütörtöki vernisszázs is, nem is beszélve a hét többi napjának finisszázsairól.

Aki pedig olyankor esik be, amikor nincs élő akció, annak ott a technika. Okostelefon, fejhallgató, QR-kód – és már indulhat is a multimédiás trip. A festmények alakjai akkor is megelevenednek a vers-álom töredékekben, és ez egy megint másfajta mélység, amikor magányosan, a térben sétálva hallgatod a verseket. Sőt, vannak szövegek, amiket több színésznő előadásában is összehasonlíthatsz, ha van türelmed hozzá. Akár több kör is benne van, újrajárhatod a történetet, újabb szöveget választhatsz az úthoz, újabb előadóval, amíg el nem fáradsz.

Megmentett szalvéták

Ezek a gondolatok egyébként úgy festenek, mint a gyűrt szalvétákra rótt sorok egy átmulatott éjszaka után. Néhány olyan is, mintha egy házibuliban vagy egy gyorsétteremben írták volna le őket, aztán a gazdájuk azonnal meg is akart volna szabadulni tőlük: összegyűrte, beletépett. De Váradi résen volt, és minden egyes gondolatfoszlányt megmentett a kiállítás számára – Laár „Fehér Babáinak”.

Engem kikapcsolt a tárlat, Laár Balázs figuráinak hatalmas szemei az ürességet és a belső lét érzését egyszerre juttatták eszembe. Ezek a festmények így a multimédiás installációban nyerik el jelentésüket, így egész, szimbiózisban Váradi elillanó gondolataival.

A kiállítás végén még visszanézek, és a szemtelen bölcsészlányok pasztell csókot dobnak utánam a falról. Örömmel nyugtázom, hogy túl vagyok a problémáikon, az útkeresésükön, de nem bántam ezt az órát, amit ott töltöttem velük, a múltamban.

Ápernégy – Laár Balázs és Váradi R Szabolcs vers-kép – kép-vers kiállítása a Fugában 2026. március 10-14.

Artus Stella

A kiállítás oldala: https://hajnaliharmas.hu/apernegy/