mozi, film, tévé
Az eltűnő idő nyomában
Mind megöregszünk. Ez a tény – túl a hétköznapiságán és közhelyszerűségén se innen – mindannyiunkat elér, így aztán azokat az alkotókat se kíméli, akikkel együtt nőttünk fel, a köztünk feszülő plusz/mínusz időtáv folyamatos megléte mellett együtt is öregedtünk, és mivel magunkon kevésbé vagyunk ezt észre venni (hiúságból vagy némi önbecsapással – ez alól persze kivételek azon embertársaink, lett légyenek akármelyik genderkategóriába tartozóak is, akik az idő múlásában a test öregedését, az egykor volt ifjúság elvesztését látják és láttatják bele görcsösen), de így vagy úgy, mégiscsak mind, közösen robogunk vagy (a szerencsésebbek) cammogunk az elmúlás felé.
A boldogság titka
Várszegi Joe járt a fotóspróbán Az előadás hivatalos oldala: https://orlaiprodukcio.hu/eloadas/a-boldogsag-titka-200
Időt utazni
Nagy tréfamester az idő. Hiába múlik, bizonyos dolgokon nem venni észre. Vagy nem nagyon akarjuk észrevenni, hogy „bár a szekér halad”, minket, akik rajta ülnünk, a vele való együtt haladás vakká tesz a szekér amortizációját illetőleg. Anyukámnak mondom mindig, hogy értem én, hogy a köztünk lévő időtávolság állandó, ezen oknál fogva én még mindig az ő kicsi fiúcskája vagyok, ám közben én túl az ötvenen, ő meg túl azon, hogy udvariatlan legyek leírni az annyit (de azért, na. Hála neki, mégiscsak volt gyerekszobám).
A Friss hús és a Fönícia séma
Csak azért, mert a fesztivál és Wes Anderson új filmjének bemutatása egybe esett.