színház, performance
A Kritikusok Céhe idén új díjat alapított a társadalmi folyamatok alakításán innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgozó alkotók számára. A Jövő díjjal így két színházi nevelési társulatot, a KÁVA Színházat és a Kerekasztal Színházat ismerték el. Seregeli Bandó Andrást kérdeztük, mit gondol, miért most született egy ilyen díj, és mit szólt hozzá, hogy megkapták?
A Sufni projektnek, a Katona mentorprogramjának Bagossy Juli az egyik kiválasztottja. Már elkezdődtek a próbafolyamatok. Arra voltunk kíváncsiak, milyen érzés a Katonában rendezni?
Színdarab vagy szertartás?
Földiné Irtl Melinda, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára, alapvetően jógát tanít, és meditációs órákat tart a főiskolán. Nem mellesleg tavaly jelent meg egy személyes meditációs és álom élményből született buddhista társasjátéka Táráról.
A Mit csinál a…? sorozatunkban a segédrendező feladatának akartunk utánajárni. Ez ugyan fellelhető az interjúban, mégis inkább Váradi R Szabolcs személyes útjáról szól a színház világában.
Meglátásom szerint a színház elsősorban vizualitásról szól. Rozi képei mindig ebben erősítenek meg.
Veszprémi Judit több színháznál volt sajtós. Jelenleg a Freeszfe kommunikációs vezetője, és operatív elnöke. Szeptemberben indította második egyéves művészeti kommunikációs osztályát. Mi, a hajnali hármas csapata az első osztályában végeztünk.
Sándor Panka a Narancs kritikusa. Az ELTE Színháztudomány mesterszakos hallgatója. 25 éves.
Bálna – Brasch Bence élete főműve két részben. Lesz szünet – ha dohányzol, siess vissza!
