Mostanra egészen megkergült az emberiség. Bár, ha igazán őszinte akarok lenni és venném a bátorságot utána nézni, hogy ezt a mondatot eleddig hányszor és hányan írták már le eleink korábban az ember földi létének ideje alatt, akkor azt hiszem kikerekedne a pupillánk. Évezredek óta zuhanunk a végzetünk felé, mostanra kicsit rácáfolva a fizika törvényszerűségeire egy csöppet még rá is gyorsítottunk, biztos, ami a biztos.
Anyának lenni döntés. Nem lenni is az. Nagy viták vannak e két mondat igazsága és létjogosultsága körül, nem tudom lehet-e, kell-e, tud-e a színház a mérleg nyelve lenni ezügyben. A közbeszéd mindenesetre harcos amazonná tesz tisztes családanyákat és meggyőződéses gyermektelen nőket. Mintha a vitájuk elvesztével az identitásukat is elvesztenék. És valószínűleg így is lehet. Mármint az érzés.
Megnéztük a legújabb Bridget Jones-filmet, amely február 13-tól lesz látható a mozikban. A premier időzítése sem véletlen – épp Valentin-nap előtt egy nappal érkezik a szinglik egyik kedvenc filmje.
Beszélgetés is volt a film után a CEU Filmklubban, de nem volt már erőm hozzá – a film elég volt.
Egyszer csak nagyon szembetűnő lett, hogy Rabóczky Judit Rita megint kisebb, nagyon szerethető szobrokat készített – naná, hogy megkérdeztem: miért?
