FAM-ot mint tanárt ismertem meg. Eleinte furcsa volt nyílt, néha vulgáris szókimondása. Viszont ezzel a szókimondásával hihetetlen egyszerűen tudott összefüggésekre rávilágítani. Naná, hogy kértem egy interjút az új könyvével kapcsolatban.
Csak azért, mert a fesztivál és Wes Anderson új filmjének bemutatása egybe esett.
Váradi R Szabolcs köszöntötte az első lapszámot. A teljes szöveg közlésével kívánunk sikeres működést!
Nagyon sok mindennek kell megtörténnie, hogy egy film jó legyen. Nyilván vannak szakmai kritériumok, aminek nem árt megfelelni, és persze az se baj, ha végig szerencsecsillagoktól vibráló égboltozat borítja be a filmkészítés teljes folyamatát (ami persze nem feltétlenül szükséges feltétel, de tényleg jól tud jönni), de alapvetően minden ott kezdődik (és bizony végződik), hogy beszélni akar hozzám. Hozzám, nekünk.
Milyen érzés lehet, ha már a saját feleségedben sem bízhatsz? És itt most nem a szokványos féltékenykedésről van szó, hanem egy olyan helyzetről, amikor mindketten ügynökök vagytok.
Ha nem adhatsz ki információkat a munkádról, csak ennyit mondhatsz: FEKETE TÁSKA. És a beszélgetés ezzel véget is ér.
Van amiért érdemes. Az ember tologatja maga előtt az adósságait. Most nem a pénzügyire gondolok, úgy tartozni nem olyan jó dolog másnak, igen, van akinek ez könnyen megy (nekem, megjegyzem, nem annyira). de magunknak tartozni… az ágy melletti polcon, kisasztalon olvasásra váró könyvek, magunk előtt tologatott, megnézésre váró filmcímek hosszú sora, barátoknak megígért színházak – na azok a kiskavicsok azért tudnak kővé összegurulni a szíven. És mivel egyszerre nem lehet legörgetni róla, nem marad más választás, mint apránként visszabontani sóderszemekké és egyenként beépíteni az emberi létezésünk betonbiztos alapjába.
Mostanra egészen megkergült az emberiség. Bár, ha igazán őszinte akarok lenni és venném a bátorságot utána nézni, hogy ezt a mondatot eleddig hányszor és hányan írták már le eleink korábban az ember földi létének ideje alatt, akkor azt hiszem kikerekedne a pupillánk. Évezredek óta zuhanunk a végzetünk felé, mostanra kicsit rácáfolva a fizika törvényszerűségeire egy csöppet még rá is gyorsítottunk, biztos, ami a biztos.
